A salátaöntetet nem mindig szoktam ráönteni a zöldségekre. Különösen, ha megvan a lehetőségünk, hogy friss saláta alapanyaghoz jussunk, tehát semmilyen fonnyadt, törött levél nem kerülhet bele, akkor rendkívül finom és szórakoztató módszer az asztalnál történő mártogatás. Mindenki saját magának szabályozza milyen zöldeket választ, és mennyi öntettel vonja be azokat. Vagyis mindenki kap egy kis tálkában a salátaöntetből.
Az egy közös tál nem célszerű több oknál fogva
1.    Az asztalterítő tiszta folt lesz
2.    Ha vendégeknek tálalunk, nem illendő egy tányérból mártogatni.

Egy tálra szépen elrendezzük az éppen aktuális saláta választékot. Növeli a látvány, ha virágokat is teszünk bele, természetesen ehető virágokat. A választék variálható a végtelenségig, különösen ha frissen a kertből szedhetjük a zöldeket.

Elkészítjük az öntetet, amelyhez
1 teáskanál mézet
1 teáskanál mustárt
½ citrom átszűrt levét
Összekeverjük egy kis habverővel, majd olíva olajat csorgatunk bele, miközben állandóan keverjük (mint a majonéz készítésénél), amíg egy szép bársonyos sűrű öntetet nem kapunk.
Javaslom, tartsunk otthon a salátákhoz jobb minőségű olíva olajat.

Másik öntet variáció
1 evőkanál tahinit (szezámpaszta) ½ citrom átszűrt levével kikeverjük, majd folyamatosan olíva olajat csorgatunk bele miközben tovább keverjük, először besűrűsödik, ezért kevés vizet adunk hozzá szintén fokozatosan , hogy nehogy túl híg legyen, Ha ez mégis megtörténik , kevés tahini hozzáadásával helyrehozhatjuk a hibát.

Az öntetek között aszerint választhatunk milyen ételekkel fogjuk párosítani. A mustáros öntet, friss üde jellegű, a tahinis nehezebb tartalmasabb. Gyakran mindkettőt feltálalom, mert nehéz választani melyik a finomabb.