A nagy melegben kenyér helyett süssünk inkább lepényeket!. Ennek a  lepénynek a  felülete ropogós belül pedig teljesen puha. Ez a kontraszt egy keleten használt tészta és kenyérkészítési technikának köszönhető. Ez pedig a tészta forró vízzel történő összegyúrása. A meleg víz lehetővé teszi, hogy a lisztszemcsék teljesen megdagadjanak, tehát még több vizet képesek legyenek magukba venni. Ettől egy nagyon lágy puha textúrájú tésztát kapunk.
A folyamat másik sajátossága, hogy amikor kisodorjuk a tésztát, ahhoz hogy ne ragadjon le, már nem használunk lisztet a felület beszórására, hanem vajjal, vagy olajjal kenjük be. Így egyöntetűen, csak a forró vízzel összegyúrt és megdagadt lisztszemcsék fogják alkotni a tésztát. A réteges jelleget a vajnak köszönhetjük, pontosabban a benne lévő víznek, amely sütés közben a hő hatására szeretne elpárologni sn ezáltal megemeli a tésztarétegeket. Olajjal is nagyon finom lesz a lepény viszont  tömörebb állagú a végeredmény.

A recepttel már korábban is találkozhattak régi olvasóim. Az aktualitást egy újabb hajtogatási és  kenési mód adta. 

Hozzávalók:

500g liszt átszitálva
350 ml forró víz
2 evőkanál hideg víz
100 g puha vaj vagy ghí, vagy, hidegen sajtolt olíva olaj + amennyi a sütéshez kell
sok-sok újhagyma karikára vágva, legalább 10-15 szál
só

A liszthez adom a sót, és beleöntöm a forró vizet, majd egy fakanállal elkeverem. Ilyenkor még annyira forró hogy kézzel nem tudok belenyúlni. Hozzáadom a hideg vizet, és ugyan nem ettől, de időközben hűlt annyit a tészta, hogy a gyúrást már kézzel végzem tovább. Idáig lehet dagasztógéppel is dolgozni, legtöbbször én is ehhez szoktam folyamodni az összeállításnál. Aztán 5-6 percig gyúrom a tésztát, ami rugalmas de ugyanakkor puha is, és nagyon jó érzés dolgozni vele.

Egy tállal letakarva pihentetem legalább fél órát.

A felületet amelyen dolgozom a tésztával bekenem vajjal vagy olajjal.
Az egész cipót hosszú hengerré formálom, és 6-8 egyforma részre osztom. Ez attól függ mekkora lepényeket sütök. 

A cipókat téglalapra alakra próbáljuk  kisodorni.

A következő lépésben megkenjük az olvasztott vajjal.

A hagymás vagy fűszeres változat esetében ilyenkor megszórjuk a teljes felületet az ízesítővel, ez leginkább felkarikázott zöldhagyma.

A tésztát megint  mindkét oldalról a középvonalig egymásra hajtjuk, és megkenjük az olvasztott vajjal.

Amennyiben szélesebbre sodortuk a tésztá ezt a műveletet mégegyszer megismételhetjük, majd feltekerjük a tésztacsíkot .

A zöldhagymás változat

A kapott tekercset felülről rátenyerelve szétlapítjuk.

Egy vastag vas serpenyőben szoktam sütni, de a szokásos palacsintasütőben, vagy serpenyőben is megsüthetjük. Egy kanál olajat, vagy vajjal vegyesen felmelegítünk a serpenyőben és beletesszük a lepényt, többször megforgatva aranybarnára sütjük, ha szüksége még teszünk alá oljat, vagy vajat.

Kiteszem egy tálra. Nem szoktam letakarni, mert a ropogós külső burka visszapuhulhat. Ha előbb elkészítem, akkor tálalás előtt beteszem a sütőbe (nem mikróba, mert az tönkrevágja az egész munkánkat, meg bennünket!!!) .
Tálaláskor ha több kisebb lepényt sütöttem azokat  egészben ha nagyobbakat akkor cikkekre vágva teszem az asztalra. Lehet előétel, leginkább levesek mellé szoktam készíteni.
A hagymán kívül sok minden mással is megszórhatjuk, és ízesíthetjük ezt a lepényt. Leginkább fűszerekkel, és fűszernövényekkel, mint koriandermag, köménymag, kalinji, kapor, lestyán, tárkony, és amit még szeretünk. Nálam ezek váltak be legjobban, különösen a koriandermagos. Az ízesítés kiválasztásánál ügyeljünk rá hogy harmonizáljon a többi étellel.