A kert megtervezésével, a későbbiekben nagyon sok bosszúságtól, és felesleges munkától védjük meg magunkat. Ha rendet teremtünk a fűszernövények között, és a zöldséges kertben sokkal egyszerűbb lesz a vetés, palántázás, gyomlálás,és a betakarítás is. Tehát készítsünk vetési tervet, és készítsük elő megfelelően a talajt.  

Kerti utak, és ágyások kialakítása

Az ágyások között kialakított utak, is meghálálják a kezdeti munkával járó nehézségeket, a befektetett időt és energiát. Így nem fogjuk letaposni szükségtelenül a humuszréteget. Az ajánlott méret a 30 cm, az ágyások számára pedig 1,20 cm. A legegyszerűbb út a letaposott talaj, a szalmával, vagy náddal vastagon takart út, a kéreg mulccsal takart út, és tartósabb lesz ha téglából, vagy kőlapokból rakjuk, ki. Az ilyen út nem engedi egyik ágyásból a másikba átkúszni a gyomokat. Bármilyen időjárás esetén hozzáférünk a növényekhez. Sokszor esős időben is szednünk kell, ilyenkor nem tömörítjük a talajt, és mi sem leszünk sárosak. 
A hagyományos kertekben, gyakran kövezett út, és bukszus sövény kerítette el a haszonkertet. A lényeges hogy ne tűnjön mesterkéltnek amit kialakítunk.

A kert hossza az adottságokhoz, és a feladathoz igazodik. Ha rövidebb ágyásokat szeretnénk legcélszerűbb középen egy szélesebb utat kialakítani és ehhez futnak be két oldalról az ágyások.

A védősövény, és a magas egynyáriak is legyenek megtervezve, soha ne növekedjenek oly magasra, hogy a kert árnyékossá, és fullasztóvá váljon tőlük.

Talaj előkészítés

A talajművelés a felső humusz réteg fizikai és a biológiai állapotát javító eljárás, ami a termesztési célnak megfelelően sekélyebb vagy mélyebb, ez utóbbinál elkerülendő az alsó terméketlen réteg felszínre juttatása. Az elvetett növényi magoknak a csírázását, a kelését, a fejlődését és a termés előnyös feltételeit a talaj megfelelő előkészítése alapozza meg. A természetesen művelt kertben a talaj alapozásához kapcsolódó igények teljesítése során a termőföld és a környezet nem károsodhat. A megfelelő tápanyag utánpótlást mindenképpen megelőzi talajunk állapotának, és a termeszteni kívánt növények tápanyagigényének meghatározása. A biogazdálkodásban olyan szerszámokat célszerű alkalmazni melyek megfelelően fellazítják a földet, de nem borítják fel a talajéletet, ezek az erős négyfogú ásóvilla, egy kézre álló kapa, egy kisebb és egy nagyobb kultivátor, gereblye. Az ültetésekhez ásó. Kevésbé közismert a kultivátorkapa, ez egy sarló formájú fogból álló kapa. Jól fellazíthatóak vele a mélyebb rétegek, anélkül hogy a kialakult talajéletet felbolygatná, különösen jó segítség kötött agyagos talajban.
Már ősszel érdemes fellazítani a talajt, letakarni 2-3 cm vastagságban durva komposzttal, és télre mulcsréteggel beborítani. A nagy tápanyagigényű növényeknek számára adhatunk érett szerves trágyát is. Ezt tegyük meg legkésőbb három négy héttel a vetés, vagy palántázás előtt. Így tavasszal már csak egyszer kell áthúzni a talajt, a kultivátorkapával.

Melegágy, fólia, üvegház. Jelentőségük abban áll a mi éghajlatunkon hogy meghosszabbítja a szezont. Egy kis " mesterségesen befogott " meleg, védelem a növények felett, már kora tavasszal, és késő őszig biztosít számunkra friss zöldeket. Előrehozza a paradicsom, paprika, uborka, és sok más növény érési idejét. Ezen kívül saját palántanevelésre is lehetőséget nyújt. Mivel a biogazdálkodás során legtöbb nehézség a fóliában adódik, viszont jelentősen meghosszabbodik általa a termesztési időszak, fontosnak tartom külön témaként foglalkozni vele.

Melegágy

A melegágyat saját magunk is készíthetünk, deszkákból, vagy gerendákból. Lényeges, hogy a hátsó oldala 20-15 cm-el magasabb legyen a többinél. Déli tájolással készítsük, hogy a napot energiaforrásként használhassuk. Fedele lehet ablakkeret, vagy kifeszített fólia. Tegyünk ősszel lombot szalmát bele, kora tavasszal a helyére februárban ezt könnyen eltávolíthatjuk, a helyére 20-30 cm vastagságban lótrágya, erre, 20 cm jó kerti talaj, kívülről avarral szalmával még segíthetünk hogy jól felmelegedjen az ágy padlófűtése. ezt februárban öntözzük be nitrogénben gazdag csalán lével, ezt a réteget keményre tapossuk, és jó földdel borítjuk.

Üvegház fólia

Az üvegház és a fóliasátor minden zugába bejut a fény így ideális körülményeket biztosít a növények számára. Üvegházat építeni igen komoly befektetés, ennek praktikus alternatívája a fóliasátor. Méreteit a termesztés volumene és lehetőségeink határozzák meg. Bevált a 3-4 m-es magasság, és a 7-8 méteres szélesség. A magasság biztosítja a könnyebb munkavégzést, és a növények kipárolgásukkal, egy olyan mikroklímát hoznak létre amely már önmagában szabályozza a hőmérsékletet. A 80-100 cm re földbe süllyesztett üvegház vagy fólia tartja meg legjobban, és adja a legtöbb meleget. A fóliás termesztésnél is fontos hogy télen átfagyjon a talaj, ezzel kevesebb lesz a kártevő. Ezért és a szélkárok, hó súlya miatti sérülések elkerülésére késő ősszel leengedhető a fólia a vázról. A fóliasátor talaját ősszel készítjük elő komposzttal érett trágyával.

A fólia alatt nem kap természetes esőt a növényzet. A fóliában még jobban érvényesül az a szabály hogy a hideg vizet nem szeretik a növények, és az állott langyos vízzel való öntözés az ideális. Ezt legalább a palántaneveléskor próbáljuk megvalósítani. Beállítunk 2-3 nagyobb hordót vagy dézsát ezeket teleengedjük vízzel és hagyjuk felmelegedni. A bejárat mellett vizes gödröt is kialakíthatunk. Egy mélyedést kibélelünk fóliával és ebben tároljuk a vizet. Reggel korán alkalmazhatjuk az árasztásos öntözést, ha nagy fóliánk van akkor pedig mindenképpen célszerű egy öntözőrendszer kiépítése. A csöpögtető öntözés a leggazdaságosabb, viszont a csöveket mindig vízteleníteni kell télire (vagy nagyobb költséggel jár). Szintén fontos ügyelni a szellőztetésre, különösen a palántanevelés időszakában, amikor még komoly veszteséget jelenthet ha nem az időjárásnak megfelelően történik.
A fóliasátorban fokozottabban szaporodnak el a kártevők, ezért gyakrabban alkalmazzuk az erjesztett bio trágyaleveket, és a zsurló teát a talajra öntözve.
Igen jó szolgálatot tesznek a védő növények a fólia bejáratához ültetve (fűszernövények, bársonyvirág), és a hasznos rovarok (fátyolka, katicabogár).

Az edzés a fóliában történő palántanevelés befejező része. A zömök, erős palánták a legjobbak, amelyeket mérsékelt öntözéssel és egyre bőségesebb szellőztetéssel, különösebb tápanyag-utánpótlás nélkül lehet nevelni. A kiültetés előtt fokozatosan hozzá kell szoktatni növényeinket a változékony időjárási viszonyokhoz mielőtt kiültetjük végleges helyükre őket. Ezt az edzést a kipalántázás tervezett ideje előtt tíz nappal kell kezdeni, csökkentve az öntözést, növelve a szellőztetést. A palántáknak ekkor már ki kell kerülniük a szabadba, először csak a kellemesebb napközi időszakra, majd éjszakára is. Az üveg- vagy fóliaborítást hasonló fokozatossággal, átmenettel vegyük le a növényekről. Ha szükséges, az erős nap ellen eleinte árnyékolással védjük őket.

Fóliaalagút egy praktikus segítség

A fóliaalagút házilag elkészíthető, Könnyű vázrendszerrel, egy ágyásnyi szélességű és még mozgatható hosszúságú méretekben. Így könnyen áthelyezhető oda ahol éppen nagyobb szükség van egy kis melegházi klímára, és védelemre. Alkalmazhatjuk a sárgarépa és hagymalégy, káposztalepke elleni védekezéshez is. A palánták csírázásához a lakás hőmérséklete túl magas (maximum 20 °C a melegigényes növények esetében mint paprika paradicsom, és 12 - 15°C -on fejlődnek jól a saláta és káposztafélék. A másik tényező amely fontos a palántaneveléshez a fény, ezért előnyös a fóliaalagút ehhez a feladathoz.

A fólia takarás jobb, mint az üveg, mivel egyszerűbb résmentesen lezárni vele a légréteget. A túlmelegedés ellen napos időben különböző nagyságú nyílásokat kell nyitni szellőztetéshez, ami azonban lehetőleg állandó huzatot ne okozzon. Akkor kell visszacsukni a szellőzőnyílásokat, amikor a nap még süt, hogy éjjelre betároljunk kevés tartalék meleget. A napközben felmelegedett talajt és a légteret éjszakai takarással megvédhetjük a lehűléstől, de még biztosabb és kényelmesebb megoldás a fóliatakarás megduplázása úgy, hogy a két fólia között elegendő levegőréteg fejthesse ki a hőszigetelő hatását ennél hagyjunk 15-30 cm-es távolságot.

Fátyolfólia

Egy könnyű fólia amely átereszti a levegőt, csapadékot, napfényt így ideálisan alkalmazható a termesztés teljes folyamatában. A fátyolfólia alatt nappal felmelegszik a talaj, és a levegő majd az így elraktározott hő éjszakai kisugárzását részben visszatartja. Segítségével a növények termőhelyén tudjuk biztosítani a kedvezőbb hőmérsékletet, és páraviszonyokat. Jó lehetőséget biztosít a meleg igényes növények helyben vetéséhez, ezzel 2-3 héttel korábban vethetünk. Így kiiktathatjuk a fenti munkaigényes folyamatot (pl. dinnye, tökfélék, káposztafélék). A fátyolfólia magasabb páratartalmat biztosít és megvédi növényeinket az időjárás megpróbáltatásaitól és a levegőből érkező kártevőktől. Alkalmazásával egyszerűbb a palánták szabadföldi edzése is. Védelmet nyújt a talaj menti fagyoktól. A fátyolfólia alatt átlagosan, hajnalban 2 - 3 °C fokkal, borult időben 4-6 °C fokkal, napos időben 8 - 12 C fokkal magasabb a kintihez képest a hőmérséklet.
Ügyeljünk arra hogy mielőtt túlságosan nagy levéltömeget növesztenek a növények időben levegyük a takarást, illetve nem csak a kártékony rovarok, de a beporzók sem jutnak a növényhez, ezért napközben amikor megfelelő a hőmérséklet néhány órára vegyük le a fóliát.
A termesztési időszak meghosszabbításának legegyszerűbb módja a fátyolfólia alkalmazása

Vetés szabad földbe

A magágyat mindig nagy gonddal készítsük el, talaja legyen laza finom szemcsés, nedves, és tápanyagdús. Ahol mulcsozva van a talaj elég félrehúzni a takarást és máris húzhatjuk a vetőbarázdát. Legjobb finom szemcsés komposzttal takarni a magokat. Érdemes jó minőségű vetőmagot beszerezni - fél siker.
A vetést mindig a megfelelő időpontra időzítsük. A zacskóra írt időintervallumok mit sem érnek, ha az időjárás nem működik együtt velünk. A hideg nedves földbe vető türelmetlen kertész pórul jár, mert növénykéi később fognak előbújni mintha kivárta volna a megfelelő időpontot. Jegyezzünk meg egy alapszabályt ami csírázik annak melegre és nedvességre van szüksége. A burgonya is szebben növekszik, mint az amelyiket a hideg visszavetett a fejlődésben.
Az agyagos talaj amíg morzsalékossá nem válik ne lépjünk rá.
A szabad földön a meleget a természet biztosítja, viszont a nedvességért mi is tehetünk egyet- mást.

A magokat ne helyezzük túl mélyre a talajba, általában átmérőjük ötszörösét vegyük alapul. Vannak fényben kelő növények, mint például a bazsalikom, ezeket ha mélyre vetettük, kikelésüket hiába fogjuk várni. A vetés sűrűsége több mindentől függhet elsősorban, hogy szétültetjük majd a a növénykéket, vagy egyelni fogjuk, ekkor sűrűbben vetünk, illetve ha attól tartunk, hogy rossz lesz a csírázási arány, már régiek a magok például. Ritkábban 2-3 vagy növénytől függően 5-10 centiméterre történhet az un helybe vetés. Amikor a magokat elhelyeztük a gereblye fokával vagy kézzel finoman ráhúzzuk,majd lenyomkodjuk a földet felettük, és óvatosan, hogy ne mosódjon le a magokról a talaj meglocsoljuk. Mivel a talaj e felső vékony rétege igen gyorsan kiszáradhat, egy ősrégi kertészeti fogáshoz folyamodhatunk, helyezzünk az első 10 napban nedves (majd a továbbiakban nedvesen tartott) zsákot a bevetett talajra. Amikor a magok áttörik a talajt túljutottunk az első nehéz szakaszon. Ne vessünk túl sűrűn különben a csírázásnak induló magok letapossák egymás lábát a talajban. Nem jutnak elegendő vízhez, levegőhöz, tápanyaghoz, ezért gyengén növekednek. Szabadföldi termesztésre szánt növények palántáihoz március közepén végén vessük el a magokat. A korábban elvetett növények túlfejlődnek a vetőádában, vagy cserépben, és ha nem pusztulnak el idő előtt, nyár közepére fognak csak helyrejönni.

A kikelt növények egy részét amikor két sziklevél után még két levélkét hoztak, még egyszer átültetjük (pikírozzuk), kis cserepekbe, és majd ezeket fogjuk kifejlett korukban a májusi fagyok után kiültetni (fólia, vagy fátyolfólia takarással lehet előbb is). Amely növényeket helybevetésre szántunk szintén ebben a fejlettségi korban kell ritkítani. Ha a sűrű vetést nem tűzdeljük át, vagy ritkítjuk időben, akkor a növények felnyúlnak, elégtelenül fejlődnek. A nagy állománysűrűség miatt betegségre, fertőzésre fogékonyabbak lesznek. A palánta kiemelésekor szinte sokkot okozunk a gyökereknek. Úgy segíthetünk nekik hogy mielőbb magukhoz térjenek, hogy erősen higított erjesztett csalán lével öntözzük meg őket. Az ültető gödör aljára finom érett komposztot teszünk ( a friss rothadást idéz elő) , a palántáknak segíthetünk még hogy magukhoz térjenek, kőzetőrleménnyel, és zsurlófőzettel.
Vannak növények melyeket mélyebbre kell ültetni - póré., káposzta, paradicsom. Ugyanakkor a saláta zeller, hagyma csak annyira legyen a talajban hogy szinte még billegnek a lábukon.
Gondosan tartsuk be a megfelelő tő és sortávolságot. Lehet ültetőfát használni, de kézzel közvetlenül jobban érzékeljük az egész folyamatot. Ne feledjük hogy a kertész legérzékenyebb és legsokoldalúbb szerszáma a keze. A beültetett növény körül locsoljuk meg a földet. Legközelebb akkor adunk tápanyagot, amikor begyökeresedett a palánta úgy egy hónap múlva. A felhős, borult napok a legkedvezőbbek az ültetés számára.
A nyári forróságban állott vízzel, mindig csak a növények tövét öntözzük! Hatásosabb egyszerre nagyobb mennyiségű vizet kijuttatni.

Végül vagy mindnek előtt ne feledkezzünk meg az évelőkről, az eper, spárga, talajának megtisztítása, talajtakarása, a fűszernövények visszavágása, megfiatalítása is a kora tavaszi feladatok közé tartozik.

Amikor a vadon elburjánzik és a fejünkre nő büntetéssé válik a kerti munka, ezért rendszeresen gondozzuk növényeinket anyár folyamán (paradicsomkacsok, eperindák, karózás,leszáradt virágok levelek eltávolítása), a gyomok visszaszorításában pedig a mulcsozás sok munkától megkímél bennünket. Ezt asok-sok szabályt melyek nagy részét a természet diktálja,és őseink tapasztalatára épül, szem előtt tartva,és vele összhangban kertészkedve sok örömünket fogjuk lelni kertünkben munkánkban, és annak eredményében egyaránt.