Mindazon országokban ahol a gyömbért már évezredek óta használják Japántól Indiáig, ahol a konyha az ételed a gyógyszered elvre épül, és nincsen elválasztva a gyógyítás a mindennapos élettől, és ételtől   - a gyömbért meghámozzák! Pontosabban lekaparják a héját. Miért tartom fontosnak erről írni? Mert az interneten mindenféle információval találkozunk. Sokszor leírnak szakmailag helytelen dolgokat - akár nagyon népszerű oldalakon is. Akkor honnét tudjuk kinek higgyünk? Ezt szokták kérdezni a táplálkozási tanácsadáson is tőlem. Hogy annyi információ áll a rendelkezésünkre, könyvek garmada, egyre újabb és újabb folyóiratok tele vonzó képekkel, gyorsan és egyszerűen elkészíthető ételekkel, ügyes ügyesebb és még-ügyesebb szakácsok bemutatóival. Mégis vajmi kevesen veszik figyelembe  az étel hatásait az ízlelőbimbókon túl. Hogy aztán, amikor megrágatlanul lenyeltük a "finom" falatot mi megy végbe a szervezetünkben, milyen hatással lesz az állapotunkra. 

A válaszom erre a kérdésre hogy mindenki a maga szintjén lévő információt választja, azt amit neki kell megoldania, vagy majd viselnie a következményeit.

Ezért szeretném hogy az olvasóim tudják miért nem héjastól használjuk fel a gyömbért, hogy valóban nagyszerű és egyszerű a gyömbértea, de ne bánjuk azt az állítólagos héj alatt lévő emésztést serkentő hatóanyagot! Történetesen a gyömbér egésze segíti az emésztést, mégpedig az emésztő tűz felélesztésével.

Nagy általánosságban, minden földben termő gyökérzöldséget meghámozunk!!!

Miért? -  kérdezi rögtön a nyugati gondolkodású ember.

Mert a földben annyi számunkra félelmetesen veszélyes dolog rejlik, történetesen a gyömbért termelő országok nagy részében a mezőgazdálkodás szerves része a fekáliával való trágyázás. Attól hogy valami szép tisztának látszik még iszonyú sok minden nyüzsög rajta (ezért is kell a szép fehér rizst is megmosni). 

A hámozással, ha vékonyan történik, nem az enzimektől, hanem mindazon nem kivánatos lénytől szabadulunk meg ezáltal, melyek , ha legyengült az immunrendszerünk, és számukra jó közegbe kerülnek szaporodni,  fertőzni  kezdenek.

Ezen kívül vegyük figyelembe a dolog azon aspektusát is, hogy a legtöbb héjat a szervezet nem képes megemészteni, mely okból szintén igen káros mondhatnám kóros folyamatok elindítójává válhat..

Akármilyen jól záródó dobozban tartsuk is az  összevágott, lereszelt gyömbért a hűtőben, elindul az oxidáció, és a lebomlás folyamata, és a 10, 100, 1000 szeresét veszít az enzimtartalmából. Ezért pedig mindig csak annyit tisztítsunk meg és aprítsunk fel a receptben kívánt módon amennyire az adott ételhez szükségeltetik.

Hogy milyen egyszerű a gyömbért lereszelni megtekinthető a hófehér amurfilé narancssárgában című poszt videójában. 

A gyömbér mint minden fűszer igen koncentráltan tartalmaz hatóanyagokat, ezért fogyasztásának  napi mennyiségét állapotunk és alkatunk szerint kell meghatározni. Így a napi egy pohár még nem borítja fel az alkatok egyensúlyát - lásd ájurvéda.

Az írás az alábbi internetről származó idézet alapján született, melyet észre sem vettem volna ha nincs kitéve napokig netán hetekig a blog.hu ajánlójában, két példányban. Egy mondaton belül négy vitatható  állítással, vagy nevezzük tévhitnek őket.

" Az én „alapfegyverem” hasonló helyzetekben a gyömbértea, aminél egyszerűbbet nem nagyon lehet elképzelni: a megmosott, leszárított friss gyökeret héjastul ledarálom (ez esetben ez fontos, hiszen az emésztést serkentő hatóanyagok közvetlenül e héj alatt vannak, így egy esetleges hámozással méltatlanul szabadulunk meg tőlük), egy jó zárható dobozban tartom a hűtőben, és naponta háromszor egy teáskanálnyit leforrázok. Tíz percre lefedem, és szűrés után ezt iszogatom." 

Na ezt ne így tegyük semmiképpen sem!