A „magyar konyha” újragondolását, avagy az újítás korszakát éljük. Ez igencsak ráfér tekintve az egészségi állapotunkat. Szerintem viszont fontos az autentikus recepteket is megőrizni. Úgy gondolom különösen, amikor rendelünk az étteremben egy hagyományos ételt, amelynek megvan a klasszikus receptje — ahogyan azt megtanulhattuk Pető Gyula nyomán, vagy amilyen a régi megszokott családi receptünk és eszerint van egy elképzelésünk arról, mi kerül majd elénk a tányéron kis eltéréssel plusz mínusz 

JAJ! Lehet, hogy így tűntek el a régi receptek és ételek? Vagy a végtelenségig leegyszerűsített változat marad fenn Nálunk?!

Ellenkező esetben jogosan csalódik a vendég - hiszen nem azt kapta, amit elképzelt - a mégoly csodálatos mű láttán is, mint az Aranyszarvas étterem paprikás csirkéje túrókockával, elégedetlen lesz , úgy mélyen a lelkében. 

A magyar konyhákra értve ez  alatt a vendéglátást és a házi főzést is valóban nagyon ráfér a könnyítés, a fantázia , egy újonnan átgondolt fűszerezés, akár a polgári és erdélyi konyhában használt fűszernövények, akár a valamikor valóban drága mégis a régi receptekben fellelhető keleti fűszerek alkalmazásának terén. Tekintve utolsók közötti helyezésünket a világ egészségi statisztikáiban. Tudjuk-e hogy csak Finnország következik utánunk az európai országok közül az ischemiás szívbetegségben elhalálozottak listáján (amely egyértelműenn táplálkozási okokból eredeztethető betegség), ebben még Ukrajna is jobb helyezést vívott ki magának.

Brillat-Savarin 1825-ben fogalmazott sorai "mondd meg, mit eszel, és megmondom, ki vagy" alapvetően máig igazak. Mai felfogásban az eredeti mondás nem csak a társadalmi helyzetünkre és műveltségünkre utal, hanem egészségünkre gyakorolt hatásával a sorsunkat is meghatározza. 

Tehát az újragondolás igazán ránk fér.

A továbbiakban leginkább a gastro-humor kategóriába illik az írás. Mindezt előrebocsájtom nehogy komolyan vegyék és esetleg elküldjenek csirkéket gondozni egy csirkegyárba.

Kitalált PAPRIKÁS CSIRKÉim

Az impresszionista
A hozzávalókat jó erős mixerben felaprítjuk.

Az expresszionista
Beleteszünk a lábosba egy egész hagymát, egész csirkét, felöntjük vízzel, egy órát főzzük, majd egész sok pirospaprikát szórunk rá, és még egy órát főzzük.

A kubista
Sok kis gyöngyhagyma egészben, csirke kockára vágva.

A szimbolista
Hosszúkás tányérokon különböző színű kártyákat tálalunk a következő feliratokkal: 
 Fehér - „hagyma, piros - „pirospaprika”- „csirke” –véres. Még tökéletesebb a kompozíció, ha egy téglán elhelyezve tálaljuk a kártyákat utalva a kereskedelemben lévő pirospaprika egyik lehetséges összetevőjére.

A szürrealista
Mindenkit leültetünk a fehér len abrosszal megterített asztalhoz, és hagyjuk, hogy elképzeljék álmaik paprikás csirkéjét.
Lehet a valóságból kiindulva, egy valóságosan elkészített paprikás csirkét felöntünk egy üveg pálinkával, összemelegítjük, vigyázzunk fel ne forrjon, mert akkor elillan az alkohol, már fogyasztása közben is előtörhetnek a vendégekből a tudat alatt kavargó ösztönök.

A romantikus
Tálaláskor a paprikás csirkét megszórjuk rózsaszirmokkal.

A realista
A csirke minden belső részét felhasználva (máj, szív, tüdő, vese) készítjük. Csak annyi pirospaprikát használunk hozzá, hogy a csirke megőrizze eredeti színét.

A modernista
Csirkepaprikás koncentrátumot készítünk, kockákba préseljük, erre a célra használhatjuk a jégkocka tartót, és frissen préselve kockás tányéron tálaljuk.

Népi stílus (folklór)
Egy szőttes abrosszal megterített asztal mellett elmeséljük az 18. század első feléből származó „ősi magyar paprikás csirke” történetét. Az asztalra teszi egy pásztorruhába öltözött szakács a hozzávalókkal teli kosarat, és vendégeink nekilátnak a legendás étel elkészítésének.

Alternatív irányzatok
Medvehagyma szár apróra vágva, és csirke melle vagy csirke combja csíkokban, vagy szeletekben. Fogolymadár, vagy császármadár attól függően kinek készítjük – úgy nevezzük. teszi még változatosabbá  a paprikás csirkét.

Szocrealista
A hagymát felhasználás előtt megfonnyasztjuk. Vendégeinknek előadást tartunk a termelés növekedéséről 1963-as évhez képest, és a mi paprikás csirkénk előnyeiről, a szomszédos országokban lévőkhöz képest. Az elégedetlenek paprikás csirke nélkül maradnak.

A konceptualista
Elmeséljük a csirkegyári csirkék életét, mint a valóság megismerésének sajátos formáját. Majd a forró csirkepaprikást tányérra rakjuk, és hidegen tálaljuk.

A hyperkonceptualista
Üres asztal, kivisszük a finoman gőzölgő, illatozó paprikás csirkét, az evőeszközöket eldugjuk, hogy senki meg ne találhassa, és fontos teendőre hivatkozva távozunk.

A neoklasszicista
A vászonzacskóban megszárított paprikás csirkét lábasba tesszük, vízbe beáztatjuk, és tálaljuk.

A posztmodern
Kitálaljuk a képzeletbeli paprikás csirkét, mindenki komolyan imitálja, hogy eszik, aki megjegyezné, hogy „hiszen itt semmilyen paprikás csirke sincsen „  kiküldik a modortalan viselkedése miatt.

Op-art irányzat
Az asztalnál ülő vendégek 3D –s paprikás csirke játékokat kapnak.

Pop-art irányzat
A paprikás csirke hozzávalóit egy nagy tálra helyezzük, kivisszük, egy tálalóasztalra helyezzük, leöntjük tömény szesszel és meggyújtjuk.
Performansz
A paprikás csirkére meghívott vendégeket a házigazda, és a háziasszony anyaszült meztelenül fogadja.

Happening
A meghívott vendégek összeszedik az óriási rendetlenségben lévő konyhában, a paprikás csirke hozzávalóit, közben a szakács bevonul egy lábason fakanállal dobolva, és kiveszi a macskát a sütőből.