Igazi elégedettséget az az étel nyújt, amelyben a hat íz harmonikus egységben van, és amelyet tudatosan fogyasztunk el.

Az ájurvéda segít eligazodni hogyan formáljuk tudatosan táplálkozásunkat a testi-lelki egyensúly eléréséhez. Lépésről lépésre haladva vizsgáljuk meg mit tudunk eme bölcsességekből megvalósítani, ezzel új szokásokat kialakítva életünkben. 

Ne együnk szomorú érzelmi állapotban, vagy haragosan, feszülten.

Mielőtt asztalhoz ülünk, szánjunk néhány percet arra, hogy megszabaduljunk mindezektől. Ezt megteheti együtt az egész család, ha egyedül eszünk, akkor pedig tegyük fel magunknak a kérdést – Mi nyugtalanít engem? – és akár írjuk le a válaszokat, amelyek eszünkbe jutottak. Egyáltalán nem kell megoldani ezeket, a kérdéseket azonnal. A lényeges felismerni a létezésüket, és hozzáfogunk a megoldásukhoz a megfelelő időben. Nincs kizárva, hogy a probléma sokkal kevésbé fog nyomasztani bennünket, hogy kijelöltük a megoldás idejét. Így már asztalhoz ülhetünk, kivédve, hogy a félelem, vagy az ingerültség felborítja az emésztésünket.

Kezdjük az étkezést a hála imájával.
A hála, amelyet kifejezünk nem egyszerűen egy vallási aktus — természetes módon javítja az emésztést. Segít elvonni figyelmünket a kellemetlen gondolatokról, megnyugtatja a testet és a lelket, emelkedettebb érzésekkel jutalmaz meg bennünket amely egészséges metabolisztikus folyamatokat eredményez, és megakadályozza az áma képződését.
Ha nem akarunk imádkozni, akkor csak egyszerűen nyugodtan üljünk néhány mély be és kilégzést végezve, gyönyörködjünk a terített asztal szépségében, és gondoljunk arra milyen kellemes lesz enni. Mielőtt kezünkbe vennénk az evőeszközöket, jól nézzük meg az előttünk lévő ételt. Használjuk minden érzékszervünket, élvezzük az illatát, gyönyörködjünk a színeiben, és a tányérról felszálló párában. Őrizzük meg a nyugalmunkat és hallgassuk a légzésünket. Figyelmesek, és tudatosak vagyunk az étel elfogyasztásának egyszerű öröméhez, sok mindenen túl, még a táplálkozásunk terén kialakult kényszeres szokásainktól is megszabadulhatunk, mert ezek a viselkedés tudattalan modelljéhez tartoznak.

Rágjuk meg az ételt mindaddig, amíg folyékonnyá válik — és teljes mértékben élvezzük az ízét.
A szájban termelődött emésztőnedvek, más funkciókat látnak el, mint az emésztőrendszer további szakaszában termelődött nedvek. Az előbbi a szénhidrátokat bontja, az utóbbiak a fehérjéket. Ha az előbbi nem tudja kifejteni emésztő hatását a szükséges mértékben, az utóbbiak szintén nem tudják jól ellátni a rájuk szabott feladatot. Az emésztetlen étel pedig ámává alakul. Ezért rágjuk meg az ételt mindaddig, amíg folyékonnyá válik.
Igyekezzünk eközben teljes mértékben megérezni az étel ízét. Ne siessük el az evést, és teljes szájjal rágjunk. Érzékeljük az ételt teljes mértékben nyelvünkkel a nyelv csúcsa az édest, utána a sóst, még mélyebben a savanyút, és a nyelv legmélyebb zónája a keserűt érzékeli. Érzékeljük, hogyan változik a szerkezete rágás közben, vegyük észre közben a változásokat hangulatunkban és a fizikai állapotunkban, érzékeljük a saját testünket.
És így megnyílnak előttünk eddig ismeretlen meglepő érzések, az étel pedig elkezd olyan élvezeteket nyújtani, amelyekről korábban nem is álmodtunk. Az egyik legnagyobb ajándék számunkra a Védák ama kinyilatkoztatása, hogy az élet teljességét egyetlen egy érzésen keresztül képesek vagyunk befogadni, azzal a feltétellel, hogy a meditációban teljesen összpontosítjuk figyelmünket a befogadás tárgyára.

Létezik olyan védikus gyakorlat, amely az érzékek feletti ellenőrzés fejlesztésére irányul, többek között az ízlelés érzékelésére is. Csukott szemmel ülünk néhány órán keresztül, és egyetlen egy szem mazsolát kel megrágnunk, az egyetlen célra összpontosítva, hogy megérezzük az ízét. Próbáljuk meg elvégezni ezt a gyakorlatot néhány percen keresztül, és ne keseredjünk el, ha a mazsolaszemet, csak 20-30 másodpercig sikerül megtartani a szánkban. Senki sem vált jógivá az első próbálkozásra. De amíg a mazsolaszem rétegről rétegre fog feloldódni a szánkban, betekinthetünk a benne rejlő végtelenségbe. Az is lehet, hogy sikerül elképzelni, hogyan képes egyetlen íz, teljes kielégüléssel, és gyönyörrel megajándékozni bennünket.

Együnk csöndben, vagy kellemes témákról társalogjunk.
Csendben magunkhoz venni az ételt, azon egyszerű okból ajánlja az ájurvéda, mert a tudatos táplálkozáskor a gondolatok és a száj az étellel kell, legyen elfoglalva, nem a beszéddel. Bármivel is foglalkozunk, nem célszerű megosztani a figyelmünket. Teljesen összpontosítani kell tudni a végzendő dologra. Ezt úgy nevezzük „a valóságban élni”, vagy másképpen fogalmazva „megőrizni az egészet”. Ha megosztjuk figyelmünket az étel és a társalgás között (újság, televízió) , akkor nem tudjuk teljes mértékben élvezni egyiket sem. Így cselekedve csak félig éljük meg a dolgokat.
Vajon ebből az következik-, e hogy az ételt egyedüllétben, szigorú csendben, minden egyes falatra összpontosítva, mintha ettől függne az életünk. Egyáltalán nem. Minden körülmények között természetesen kell viselkedni. Ha egyedül étkezünk, ezt a tapasztalatot igyekezzünk szabadon befogadni érzékeinkkel, és az eszünkkel. Ha társaságban étkezünk, időről időre tegyük le az evőeszközöket, hogy társaloghassunk asztaltársainkkal. Igyekezzünk általunk szeretett emberek társaságában étkezni, és arról beszélni velük, ami számunkra kellemes. Így minden reggeli, ebéd és vacsora ünneppé válik a test és a lélek számára.

Együnk keveset.
Rakjuk össze a tenyerünket, egy csészét formálva, és képzeljük el, hogy tele van a legszeretettebb ételünkkel. Az ájurvéda ilyen mennyiséget ajánl egy étkezéskor. Mint látható ez az adag egy közepes tányéron elfér. Ez egy jó evőkanálnyival kevesebb, mint egy közepes méretű gyomor. Ahhoz hogy betartsuk az ájurvédikus tradíciókat, mely előírja, hogy ne töltsük meg teljesen az egész gyomrot, azt az egyszerű szabályt követhetjük, hogy a szilárd táplálék 1/3, a folyékony 1/3 részét tegye ki a gyomortérfogatnak, és 1/3 részben a gyomornak üresen kell maradnia. Vizet kis kortyokban igyunk az étkezés folyamán, ahhoz hogy ne oltsa el az emésztés tüzét, forrónak, melegnek, vagy langyosnak kell lennie. Soha ne együk tele magunkat, ez kitágítja a gyomrot, amely csak növeli az étvágyat. Első látásra ez nagyon szigorú mennyiség, de a több nem jelenti, azt hogy jobb. Ha összehangoljuk az ízeket, az alkatunkkal, és tudatosan eszünk, teljesen jóllakunk de nem leszünk telítettek.