Minden része, levél, szár, gumó felszeletelve vagy lereszelve szép színfolt és karakteres íz a salátákban. Természetes módon, hűvös helyen tárolható, így gyakorlatilag egész évben nyersen a rendelkezésünkre álló zöldség.

Már kora tavasszal vethető, vagy akár előnevelhető melegágyban, és utána kiültethetőek a kis növénykék. Így már április-májusban szedhetjük a levelét, és aztán növekedésnek indulnak a kis gyökérgumók is.

Termesztése
Kétszer szoktam vetni a céklát, először március végén, április elején, másodszor június végén, július elején. Elő, fő és másodveteményként is termeszthető. Igazából 10centiméter a helyes tőtávolság, de sűrűbben vetem, és folyamatosan szedem, először a bébicéklákat, később ahol legnagyobb a tülekedés a gumók között onnét húzok ki egyet-egyet, ez egy természetes egyelés is. Sajnálom a kikelt magot, adok egy kis időt, hogy hasznos táplálékká nője ki magát, amikor már megfelel a salátákba, levesekbe. Nyáron is rendszeresen szerepel a menüben. A tenyészidő hossza három hónap - ennyi idő alatt alakul ki a tárolható minőségű gumó. Nálam a téli felhasználásra, és tárolásra szánt cékla a második vetésből származik, a korai vetés már elfogy a nyár folyamán, amúgy is akkora óriásokra nőnének őszre, hogy a konyhában azt se tudnám, hogyan birkózzak meg vele. A félárnyékos helyet is kedveli, és meghálálja a mulcsozást, ami segít megőrizni a számára oly fontos nedvességet. Igénytelen, elegendő némi komposzttal előkészíteni a helyét.
Ajánlás: a cékla szereti a nedves talajt, az erjesztett csalánlevet és a nadálytőlevet, ami elősegíti a gyökérképződést. Bokorbabot, vagy salátát szoktam mellé ültetni. Nagyon jó termést ad a saját termesztésű magom, a vöröscékla  fajtaválasztásánál fő szempont volt, hogy sötét bordó maradjon a főzési eljárás után is a cékla.

Tárolása
Októberben a fagyok előtt lehetőleg gyökér napon felszedjük a gumókat, leveleit óvatosan lecsavarjuk, vigyázva, hogy meg ne sértsük a levélrózsát, és a gyökérvéget, mert akkor „elvérzik” a gumó rothadásnak indulhat, vagy hamar megfonnyad. Homokba, vagy fekete zsákba téve hűvös helyre betároljuk.

Mire ügyeljünk a vásárlásnál
A cékla fogyasztásánál, különösen nyers formában, tudni kell, hogy a fejlődése során igen intenzíven magába gyűjti a nitrátokat. Ezért legjobb, ha saját vegyszermentesen termesztett, vagy bio termesztésből származó céklát használunk. A cékla gyors rothadása a magas nitrát tartalomra utaló jel. Nálam még nyár közepéig is eláll az előző ősszel felszedett cékla, lehet, hogy tovább is eltartható lenne, de ilyenkor már kikerül a komposztba.
Találkozhatunk a piacon, és különösen az áruházakban fonnyadt céklával, ez egy tárolási hiba következménye, ilyenkor jelentős mértékben csökkennek a cékla beltartalmi értékei. Igazából nem tudom, miért veszik meg, és mit készíthetnek a fonnyadt céklából, hiszen emberi fogyasztásra már nem sok értelme van elkészíteni.

A cékla hatóanyagai és gyógyhatása
A cékla gumója 14 % -ban szénhidrátokból áll, többségében szacharózból. Levelei több fiziológiailag aktív anyagot tartalmaznak, mint gumója, 2-3 szor több fehérjét és ásványi anyagot, és vitamint. Leveleiben és gumójában C, P, és B vitaminok, aminosav, szerves savak, jódsók, vas, mangán, kálium, kalcium, magnézium, mangán, foszfor, és más szervezetünk számára szükséges nyomelemek találhatóak. Mindez meghatározza tápértékét, és fontosságát a gyógyításban, különösen a betegségek megelőzésében.
A cékla sajátossága, benne található nagymennyiségű betanin, ez adja a színét, és segít a fehérjék elsajátításában, pozitívan hat a májműködésre, csökkenti a vérnyomást, és a koleszterinszintet, javítja a zsíranyagcserét.
Pótolhatatlan az elhízás, székrekedés, máj és vesebetegségek esetében, a szívbetegek diétájában, és az időskorúak táplálkozásában.
A legfontosabb, hogy a cékla méregtelenítő hatású, javítja a vérképződést, vérszegénység, rosszindulatú daganatok és fehérvérűség esetében alkalmazható az étrendben. Elsősorban normalizálja a bélműködést, másodsorban a szervezet értékes pigmentekhez jut általa, de talán a legfontosabbak a benne lévő lizin aminosavjai, amelyek megkötik a DNS molekulákat.
A népi gyógyászat felhasználja gyulladásgátlóként, vizelet és hashajtóként.
Aktivizálja az emésztést, és javítja az anyagcserét.
A cékla többségében lúgos hatású ezért különösen hasznos a magas savas hatású  hús és halételek mellé egy céklaköretet készíteni.

Az állandó székrekedéssel küszködőknek javaslom minden nap elfogyasztani egy kis tányér finomra reszelt nyers céklát citromlével és pár szem apróra vágott dióval.

Betegségmegelőzés céljából pedig nagyon hasznos naponta fogyasztani a nyers cékla levét más zöldséglevekkel elsősorban sárgarépalével keverve.

CÉKLALÉ
Első helyen a vértisztító és vérképző tulajdonsága áll. Vastartalma értékes, mert könnyen felszívódik. A nátrium és kalcium aránya (50: 5), ez lehetővé teszi a szervetlen kalcium felszívódását, ami különösen jelentős a lerakódott kalcium esetében, amely az erek „megkeményedéséhez” elsalakosodáshoz és a vérsűrűsödéshez vezet.

A céklalében lévő anyagok tisztítják a májat, veséket, epehólyagot, stimulálja a nyirokrendszer működését, növeli a vírusos fertőzésekkel szembeni ellenállóképességet, „visszaadja az erőnket”.
A daganatos betegek diétájában csak nyersen, és frissen elkészítve fejti ki a várt hatását.
A főtt cékla, a felforralt, vagy más módon tartósított, lé, már nem rendelkezik a szükséges tulajdonságokkal.
Vigyázzunk amikor elkezdjük a céklalé ivását, mindössze 50 ml céklalé is előidézhet tisztulási reakciót - hányinger, szédülés, ennyi ereje van a céklalének! - fokozatosan szoktassuk magunkat hozzá, kezdetben fogyasszuk egy kiskanálnyit, lassan növelve a napi mennyiséget maximum 150 mililiterig.
Elkészítés előtt a nyers céklát megtisztítjuk a felső levél felőli végét, levágjuk kb. egy harmadáig. A fehér erezetű cékla mindezekkel a tápértékekkel nem rendelkezik, lehetőleg minél sötétebb színű gumókat válasszunk. A levet gyümölcscentrifugával, vagy a céklát lereszelve és többrétegű gézen átnyomva nyerhetjük ki.

A cékla gasztronómiai alkalmazása

A céklát nem csak ecetes savanyúságként készíthetjük el.

Megkülönböztetünk vörös, sárga, és fehér húsú céklát. A vörös lehet fehérrel körkörösen gyűrűzött, ennek van a legintenzívebb „cékla-íze". A szín és az íz meghatározza milyen ételt készítünk belőle, illetve nagyon látványosak a többszínű céklaételek.

Tavasszal a fiatal levelekből, szárból és gumókból, salátát, levest készíthetünk, csalánlevél, sóska, gyermekláncfű levél hozzáadásával, amelyek növelik az ízét, és értékes vitamintartalmát.
A fejlett gyökérgumókból, nyersen vagy főzve, formára vágva vagy reszelve a legkülönbözőbb salátákat készíthetjük,ezek jellegét még az öntettel variálhatjuk tovább. Leveseket, melyek közül az ukrán borscs leves a legismertebb,  töltött táskát, rakott ételeket, halételeket, készíthetünk belőle.