A palacsinta — jelentős részét a folyadék teszi ki, amely víz vagy tej, és némi liszt — ezáltal mondhatjuk talán a leggazdaságosabb lisztes étel. Még tovább növelhetjük a tészta mennyiségét élesztővel, vagy sütőporral. Az élesztős palacsinta az orosz konyhában megjelenik már a IX. században és mára az egyik jellegzetességévé válva az egész gasztro világ, „blini” néven ismeri.

A palacsintához búzaliszten kívül, hajdina, kukorica, rizs, zab, köles lisztet használhatunk. Legnagyszerűbb, ha van otthon egy kis malmunk, amellyel mindig frissen készíthetünk, bármilyen teljes kiőrlésű lisztet. Ennek hiányában kávédarálón is megőrölhetjük a különböző gabonákat, különösen a puhább állagúakat. A lisztet felhasználás előtt mindig legalább kétszer átszitáljuk. A saját őrlésűnél, hogy a durva korpát elválasszuk, egyébként pedig, hogy a liszt megteljen levegővel és energiával.

Az igazi orosz blini kis tányér méretű öntöttvas palacsintasütőben készül. A palacsinta tortához, a töltött és rakott palacsintákhoz, már a szokásos méretűeket sütünk.

 Nagyon fontos, hogy a palacsintasütő ideálisan tiszta legyen, különben összecsomósodik az első, vagy akár az összes palacsinta. Ehhez a vasserpenyőt sohasem mossuk vízben, hanem a feltesszük a tűzre olajat, öntünk bele és egy evőkanál durva sót, szórunk rá, hagyjuk jól átforrósodni, aztán kicsit kihűlni. Aztán a még meleg serpenyőt áttöröljük egy vászonruhával, vagy papírtörlővel, hogy teljesen letisztítsuk az olajos sót, aztán megint teszünk bele sót, felforrósítjuk, lehűtjük, áttöröljük, és ha tiszta marad a ruha, akkor jól előkészítettük a serpenyőt. Ha az első palacsinta csomós lett, akkor mégsem volt elég tiszta a serpenyőnk, így megismételjük a teljes folyamatot.

A palacsinta sütése látszólag egyszerű dolog, a kész tésztából egy mély fakanállal kivesszük, ráöntjük a kiolajozott forró serpenyőre, és szépen lágy, de gyors mozdulatokkal egyenletesen eloszlatjuk rajta. Minden alkalommal annyi tésztát kell meríteni, hogy egy egyenletes réteget hozzon létre a serpenyőben. Ezt némi gyakorlással tudjuk elsajátítani. Ezen kívül nagy jelentősége van az olaj mennyiségének, mert ha az olaj kevés —akkor a palacsinta odaég, ha sok — akkor vastag lesz, és egyenetlen, mivel a felesleges olaj megakadályozza a tészta egyenletes rétegben való eloszlását. Sokkal finomabb palacsintát süthetünk vajjal, és a konyhában sem lesz sült olajszag. Egyébként a palacsintának az egészséges táplálkozás szempontjai szerint a sütés a leggyengébb pontja, mindenképpen vigyázzunk meg ne égjen!.

Ahhoz hogy ugyanannyi olaj kerüljön a serpenyőre, nem öntjük, hanem bekenjük, minden egyes palacsinta sütése előtt. Ezt végezhetjük kenőtollal, vagy ecsettel, ezek az eszközök viszont a forró serpenyőtől elég hamar tönkremennek, lehetséges, hogy már nem érik meg a következő palacsintasütést sem. Ezért a legjobb egy félbevágott, és villára szúrt krumplit a vágásfelületével egy kistányérba öntött olajba, vagy a felolvasztott vajba mártani, és ezzel bekenni a serpenyőt.

Amikor a serpenyőt előzőleg felmelegítettük, megfelelően beolajoztuk, és elegendő mennyiségű tésztát öntöttünk bele, akkor a palacsinta hamar megsül. Ahogyan kezd felemelkedni és barnulni, a tetején pedig megdermed, bekenhetjük felülről is olajjal, és rögtön megfordítjuk, egyébként a palacsinta kiszáradhat.

Az alábbi receptet ha nem kedveljük a hajdinát, természetesen készíthetjük teljes kiőrlésű búzalisztből is.

Hajdinás palacsinta

2pohár hajdinaliszt
2pohár búzaliszt (lehet teljes kiőrlésű)
3 tojás (elhagyható)
200 ml  tej (a további folyadék víz legyen)
1 teáskanál bio sütőpor

2 tojássárgája (elhagyható)
2 evőkanál vaj
csipetnyi só, 1 evőkanál cukor

1 kis üveg sárgabarack lekvár

120 g darált dió

200 ml mascarpone, vagy tejföl

Egy tálba szitáljuk a kétféle lisztet,a sütőport, és hozzáöntjük a langyos tejet. Az egészet egy habverővel simára keverjük, ha kell annyi langyos vizet adunk hozzá, hogy egy sűrű tejfölhöz hasonló állaga legyen, és egy ruhával letakarva meleg helyen, hagyjuk legalább 20 percet pihenni..
Amikor pihent a tészta hozzáadjuk az olvasztott vajjal, sóval, és cukorral kikevert tojássárgákat, és jól elkeverjük. 

Kis palacsintákat sütünk, ha ehhez nincs megfelelő kis serpenyőnk, akkor a hagyományos méretű serpenyőben egyszerre 2-3 kis palacsintát tudunk sütni, legfeljebb nem egyforma kerek, de ezért érdekes kis palacsintákat kapunk. 

A kis  palacsintákat rétegezve egymásra rakjuk. Az elsőre lekvárt kenünk a másodikra a mascarponét, vagy a tejfölt, és megszórjuk a darált dióval, majd a következőre megint lekvár, és így tovább rétegezve 4-6 palacsinta kerül egy-egy sütőtálba. A tetejére lekvár kerüljön. Ha szeretjük a finom ropogós palacsintát akkor az utolsó réteget hagyjuk üresen (lekvár nélkül), csak 1 teáskanálnyi olvasztott vajjal megkenjük. Betesszük az előmelegített sütőbe 15-20 percre.

Ha mégis szokványos nagy palacsintákat sütöttünk, ugyanúgy rétegezve egy sütőtálba lerakjuk,és amikor megsül, ugyanúgy mint a tortát szokás felszeletelhetjük.