A szükséges táplálék, az étel fontossága áll legközelebb az emberhez, hiszen  ma még nem tudunk kiszakadni a vonzásából. A valódi okai az emberi problémáknak a finomabb világokban rejlenek, de ettől még a körülmények azt mutatják eléggé  távol állunk.
A reggel, a nap evéssel kezdődik, a betevő falatra való megkeresése ugyan már az európai emberek nagy részénél nem jelent problémát, így napközben is tele vannak az élelmiszert árusító helyek vásárlókkal. Milyen mértékben kötődünk időben, gondolatokban, és cselekedetekben az ételünk megteremtésével, beszerzésével, és elkészítésével?  Mennyire fontos számukra, a jó minőségű friss alapanyag és étel?
Az egészség felé fordulva, megtesszük legalább hogy odafigyeljünk, összekapcsoljuk, és értékelni tudjuk a táplálkozásunk következményeit.
Megnyílt a világ előttünk, így kezdjük befogadni, az eddig ismeretlen élelmiszereket, zöldségeket gyümölcsöket, ne kövessük el eleink hibáit, és ismerjük meg az elkészítési módjukat,megfelelő fűszerezésüket, és hogy mivel társíthatóak. Nem csak az étel helytelen megválasztásáról van szó, hanem gyakran helytelen maga a motiváció, amely ösztönöz ezt vagy azt az ételt megenni. A reklámot követve, amely azt ígéri, hogy az adott márka termékei bennünket vonzóbbá, boldogabbá, barátságosabbá tesznek, az életünket pedig érdekesebbé. Nem azért eszünk, hogy jóllakjunk, hanem, jobban nézzünk ki, jobban érezzük magunkat, elvonjuk a figyelmünket a problémáinkról, az egyedülléttől, és egyéb életproblémáktól. Sokan közülünk csak azért esznek, hogy minél gyorsabban megszabaduljanak az éhségérzetüktől, és siethessenek tovább a dolgukra. És nagyon ritkán és kevesen esznek tudatosan — azért hogy egyenek— és biztosítsák a szervezet minden sejtjének a táplálékot. Úgy néz ki minél nagyobb privilégiumokkal, rendelkezünk, annál kevesebbet gondolkodunk el az élet nagy ajándékán, amely benne van az étel minden kis részecskéjében. Ennek eredményeképpen akármennyi kalóriát nyelünk le, a testünk és a lelkünk éhes marad. Az automatikus  evésnek vajon milyen hatásai lehetnek az állapotunkra? Milyen hatással vannak a gondolataink az emésztés minőségére. ?

Mennyire fontos szerepet játszik a tudatosság a táplálkozás folyamatában? Megannyi kérdés melyek sokszor fel se merültek az evés kapcsán bennünk. Ezek után álljon itt néhány válasz, és  gyakorlati tanács, arról hogyan kell elkészíteni, tálalni, és fogadni az ételt, ahhoz, hogy teljes mértékben megnyilvánulhasson gyógyító és tápláló tulajdonsága, és teljes elégedettséggel töltsön el bennünket.
Ezeknek, a javaslatoknak az alapja az Indiában több ezer éve gyakorolt ájurvédikus tanok, ugyanakkor a tanácsaimat annak figyelembevételével alakítottam, hogy egy más kultúrában távol az ősi védikus civilizációtól is megállják a helyüket.

Lehet hogy néhányan furcsálnak olyan ajánlásokat, hogy ne beszéljünk étkezés közben, várjuk meg az étkezés végét a napi események megbeszélésével, és azok pozitívumait helyezzük előtérbe. Hogy egyedül vagy hozzánk közel állók, és számunkra kedves, általunk szeretett emberek társaságában együnk.

Vegyük figyelembe annak a kultúrának és kornak a sajátosságait, amelyben élünk, - ez teljesen természetes - hiszen az ájurvéda nem csak az egyensúly fenntartására, és a gyökerek mélyre, hatolására tanít, hanem a hajlékonyságra is.

Tisztítsuk meg testünket, lelkünket mielőtt hozzákezdünk az étel készítéséhez, ez ugyanúgy tegyük meg mielőtt az étel elfogyasztásához leülnénk az asztalhoz 
A gondolatainkat ugyanúgy hozzáadjuk az ételhez, mint a fűszereket, a törődés és figyelmesség új életenergiákat lehelnek az ételbe, a harag, nyugtalanság, figyelmetlenség pedig élettelenné teszi,megöli.
Ezért mossuk meg kezünket, lábunkat, arcunkat, tisztítsuk meg elménket, imával, vagy meditációval, és az ételkészítés során gondoljunk szeretettel mindazokra, akik fogyasztani fogják az ételt, minden jót kívánva nekik. Ennek módját saját magunk válasszuk meg belátásunk szerint. Kiválaszthatunk néhány imádságot, vagy megfogalmazhatunk saját szavainkkal egy szöveget, és ezt ismételjük - némi átéléssel, miközben készítjük az ételt és megterítjük az asztalt. Akármilyen módszert választunk, próbáljunk neki kezdeni, könnyű szívvel az ételkészítésnek. A zöldségtisztítás és szeletelés közben nyissuk meg gondolatainkat a természet bőkezűségére és szépségeire, tegyük mindezt különösebb erőlködés és koncentrálás nélkül. Nem kell elűzni a többi gondolatot, és ne haragudjunk magunkra a gondolatainkért, amelyek befészkelték magukat az elménkbe, egyszerűen engedjük szabadon ezeket a kellemetlen gondolatokat, és a helyükre hívjunk kellemeseket. A célunk hogy a konyhai munka örömtelivé váljon, és ez elsősorban az elhatározásunktól, és a figyelmünktől függ.

• Gondolatok ételkészítés közben!
• Terítés fontossága!
• Rend a konyhában!

Ne együnk szomorú érzelmi állapotban, vagy haragosan, feszülten.
Mielőtt asztalhoz ülünk, szánjunk néhány percet arra, hogy megszabaduljunk mindezektől. Ezt megteheti együtt az egész család, ha egyedül eszünk, akkor pedig tegyük fel magunknak a kérdést – Mi nyugtalanít engem? – és akár írjuk le a válaszokat, melyek eszünkbe jutottak. Egyáltalán nem kell megoldani ezeket, a kérdéseket azonnal. A lényeges felismerni a létezésüket, és hozzáfogunk a megoldásukhoz a megfelelő időben. Nincs kizárva, hogy a probléma sokkal kevésbé fog nyomasztani bennünket, hogy kijelöltük a megoldás idejét. Így már asztalhoz ülhetünk, kivédve, hogy a félelem, vagy az ingerültség felborítja az emésztésünket.

Kezdjük az étkezést köszönettel, ez lehet a hála bármilyen kifejeződése 
A hála, amelyet kifejezünk nem egyszerűen egy vallási aktus — természetes módon javítja az emésztést. Segít elvonni figyelmünket a kellemetlen gondolatokról, megnyugtatja a testet és a lelket, emelkedettebb érzésekkel jutalmaz meg bennünket amely egészséges metabolisztikus folyamatokat eredményez, és megakadályozza az áma (meg nem emésztett táplálékból keletkezett méreganyagok) képződését.
Ha nem akarunk imádkozni, akkor csak egyszerűen nyugodtan üljünk néhány mély be és kilégzést végezve, gyönyörködjünk a terített asztal szépségében, és gondoljunk arra milyen kellemes lesz enni. Mielőtt kezünkbe vennénk az evőeszközöket, jól nézzük meg az előttünk lévő ételt. Használjuk minden érzékszervünket, élvezzük az illatát, gyönyörködjünk a színeiben, és a tányérról felszálló párában. Őrizzük meg a nyugalmunkat és hallgassuk a légzésünket. Figyelmesek, és tudatosak vagyunk az étel elfogyasztásának egyszerű öröméhez, sok mindenen túl, még a táplálkozásunk terén kialakult kényszeres szokásainktól is megszabadulhatunk, mert ezek a viselkedés tudattalan modelljéhez tartoznak.

Rágjuk meg az ételt mindaddig, amíg folyékonnyá válik — és teljes mértékben élvezzük az ízét.
A szájban termelődött emésztőnedvek, más funkciókat látnak el, mint az emésztőrendszer további szakaszában termelődött nedvek. Az előbbi a szénhidrátokat bontja, az utóbbiak a fehérjéket. Ha az előbbi nem tudja kifejteni emésztő hatását a szükséges mértékben, az utóbbiak szintén nem tudják jól ellátni a rájuk szabott feladatot. Az emésztetlen étel pedig ámává alakul. Ezért rágjuk meg az ételt mindaddig, amíg folyékonnyá válik.
Igyekezzünk eközben teljes mértékben megérezni az étel ízét. Ne siessük el az evést, és teljes szájjal rágjunk. (amíg van fugunk nem késő megtanulni, megfelelően rágni) Érzékeljük az ételt teljes mértékben nyelvünkkel a nyelv csúcsa az édest, utána a sóst, még mélyebben a savanyút, és a nyelv legmélyebb zónája a keserűt érzékeli. Érzékeljük, hogyan változik a szerkezete rágás közben, vegyük észre közben a változásokat hangulatunkban és a fizikai állapotunkban, érzékeljük a saját testünket.
És így megnyílnak előttünk eddig ismeretlen meglepő érzések, az étel pedig elkezd olyan élvezeteket nyújtani, amelyekről korábban nem is álmodtunk. Az egyik legnagyobb ajándék számunkra a Védák ama kinyilatkoztatása, hogy az élet teljességét egyetlen egy érzésen keresztül képesek vagyunk befogadni, azzal a feltétellel, hogy a meditációban teljesen összpontosítjuk figyelmünket a befogadás tárgyára.

Létezik olyan védikus gyakorlat, amely az érzékek feletti ellenőrzés fejlesztésére irányul, többek között az ízlelés érzékelésére is. Csukott szemmel ülünk néhány órán keresztül, és egyetlen egy szem mazsolát kel megrágnunk, az egyetlen célra összpontosítva, hogy megérezzük az ízét. Próbáljuk meg elvégezni ezt a gyakorlatot néhány percen keresztül, és ne keseredjünk el, ha a mazsolaszemet, csak 20-30 másodpercig sikerül megtartani a szánkban. Senki sem vált jógivá az első próbálkozásra. De amíg a mazsolaszem rétegről rétegre feloldódik a szánkban, betekinthetünk a benne rejlő végtelenségbe. Az is lehet, hogy sikerül elképzelni, hogyan képes egyetlen íz, teljes kielégüléssel, és gyönyörrel megajándékozni bennünket.

Együnk csöndben, vagy kellemes témákról társalogjunk.
Csendben magunkhoz venni az ételt, azon egyszerű okból ajánlja az ájurvéda, mert a tudatos táplálkozáskor a gondolatok és a száj az étellel kell, legyen elfoglalva, nem a beszéddel. Bármivel is foglalkozunk, nem célszerű megosztani a figyelmünket. Teljesen összpontosítani kell tudni a végzendő dologra. Ezt úgy nevezzük                  „a valóságban élni”, vagy másképpen fogalmazva „megőrizni az egészet”. Ha megosztjuk figyelmünket az étel és a társalgás között (újság, televízió) , akkor nem tudjuk teljes mértékben élvezni egyiket sem. Így cselekedve csak félig éljük meg a dolgokat.
Vajon ebből az következik-, e hogy az ételt egyedüllétben, szigorú csendben, minden egyes falatra összpontosítva, mintha ettől függne az életünk. Egyáltalán nem. Minden körülmények között természetesen kell viselkedni. Ha egyedül étkezünk, ezt a tapasztalatot igyekezzünk szabadon befogadni érzékeinkkel, és az eszünkkel. Ha társaságban étkezünk, időről időre tegyük le az evőeszközöket, hogy társaloghassunk asztaltársainkkal. Igyekezzünk általunk szeretett emberek társaságában étkezni, és arról beszélni velük, ami számunkra kellemes. Így minden reggeli, ebéd és vacsora ünneppé válik a test és a lélek számára.

Együnk keveset.
Rakjuk össze a tenyerünket, egy csészét formálva, és képzeljük el, hogy tele van a legszeretettebb ételünkkel. Az ájurvéda ilyen mennyiséget ajánl egy étkezéskor. Mint látható ez az adag egy közepes tányéron elfér. Ez egy jó evőkanálnyival kevesebb, mint egy közepes méretű gyomor. Ahhoz hogy betartsuk az ájurvédikus tradíciókat, mely előírja, hogy ne töltsük meg teljesen az egész gyomrot, azt az egyszerű szabályt követhetjük, hogy a szilárd táplálék 1/3, a folyékony 1/3 részét tegye ki a gyomortérfogatnak, és 1/3 részben a gyomornak üresen kell maradnia, ezt a levegő tölti ki.. Vizet, ha szomjasak vagyunk csak keveset kis kortyokban igyunk az étkezés folyamán, ahhoz hogy ne oltsa el az emésztés tüzét, forrónak, melegnek, vagy langyosnak kell lennie. Soha ne együk tele magunkat, ez kitágítja a gyomrot, amely csak növeli az étvágyat. Első látásra ez nagyon szigorú mennyiség, de a több nem jelenti, azt hogy jobb. Ha összehangoljuk az ízeket, az alkatunkkal, és tudatosan eszünk, teljesen jóllakottak leszünk, de nem túltelítettek.

Igazi elégedettséget az az étel nyújt, amelyben a hat íz harmonikus egységben van, és amelyet tudatosan fogyasztunk el.