A lóbab krém sokkal különlegesebb teltebb ízekkel lep meg bennünket mint a csicseriborsóból készült hummusz. A lóbabkrém és a hummusz elkészítésének menete szinte azonos , kivéve egy fontos momentumot a lóbab héját mindig eltávolítjuk. Lehetséges hogy ez okozta száműzetését a magyar konyhából, holott a babfélék kellemetlen utóhatásai, mint felfúvódás és gázképződés a héj okozza. Tehát pont ellenkezőleg kellett volna történnie a logika szerint, de mégis az amerikai babfajták terjedtek el nálunk. Szeretném ha minél többen megismerkednének ezzel a magas fehérjetartalmú ősi táplálékunkkal és helyet kapna kertben, konyhában egyaránt. Termesztése rendkívül egyszerű és már februárban vethető, tehát igen korán élvezhetjük friss zöld változatban, majd később pedig a téli szárított babot is betakaríthatjuk. Egyetlen komoly ellensége a fekete levéltetű , amely ellen erjesztett csalános önözést javasolok. Ettől megerősödik a levélzet és kevésbé támadják meg a különböző kártevők.
Különböző méretű lóbab terméssel találkozhatunk. Lehet nagyon nagy lapos, közepes, és kis változatban, színe a sötétbarnától a zöldig terjedhet, attól függően mennyire éretten lett leszedve.Az ázsiai élelmiszereket árusító üzletekben kapható, és aztán ezt a magot bátran elvethetjük, mivel évekig megőrzi a csírázóképességét.
A babpüréhez kell
250 g lóbab
50 ml olíva olaj
2 gerezdfokhagyma összezúzva
2 evőkanál tahini krém (legjobb házilag készíteni)
1/2 citrom leve
só, frissen őrölt bors
ajánlom még a római köményt is hozzá, ettől teljesen autentikus ételt kapunk
A lóbabot legalább 12 órára beáztatjuk, bő vízben só nélkül feltesszük főni. Amikor 40-50 perc után látjuk, hogy megrepedezik a héja, és kivéve egy szemet, az szétnyomható az ujjaink között, egyértelműen megfőtt, ekkor levéve a tűzről a levében hagyjuk kihűlni, leszűrjük és szépen lefejtjük minden szem héját. A megtisztított babhoz adjuk a többi hozzávalót, és botmixerrel,vagy más alkalmatossággal, pürésítjük.
Tálaláskor fekete olajbogyót adunk hozzá és olíva olajjal meglocsoljuk.
Lehet előételek között, vagy a főétkezés részeként is tálalni, de önmagában is már egy tápláló vacsora.