A vajban történő sütés a francia és a keleti konyhák jellegzetessége. Szinte fűszerek nélkül varázslatos ízeket produkál. Ez a recept a Közel Keletről származik, és lehet önálló fogás, vagy az előételek sorában foglalhat helyet magának. Hidegen és melegen egyaránt elsőrangú. Nagyon fontos kísérője a friss lepénykenyér, a pitta, vagy a baguet, ezekkel aztán lehet mártogatni a finom sült vajat.

Itt egyértelműen a főszereplő ez az óriásira nőtt padlizsán (méretek: átmérő 46 cm, súly 860 g) melyet már csak az őszi betakarításnál vettem észre annyira jól sikerült elbújnia, a sűrűre nőtt bokrok rejtekében. Nem is gondoltam hogy ehető, és amikor felvágtam feltárult tiszta fehér belseje, az éretlen magokkal. Ez azt jelenti hogy a padlizsán nincs túlérve, még nem keserű. A szeletek besózása nem a keserű íz miatt történik mint sokan gondolják, hanem azért hogy kevesebb zsiradékot szívjon magába, a sütés során.

A hagyományos hosszúkás padlizsán esetében héjastól, hosszában vágjuk a szeleteket, és tesszük ezt a lehető legvékonyabbra, majd besózzuk.

Amikor levet eresztett, azt  leitatjuk papírtörlővel . 

Süthetjük fele vaj fele olíva olaj keverékében is.

Egy nagy serpenyőben felmelegítjük a vajat, és beleteszünk annyi padlizsánszeletet amennyi elfér. Mindkét oldalát aranybarnára sütjük, ha szükséges, közben pótoljuk a vajat. Vigyázzunk mert nagyon gyorsan sül figyeljük mikor kell megfordítani. A vaj pedig ha megég keserű lesz és nagyon egészségtelen (rákkeltő hatású).

Amikor megsült tálra szedjük, és hagyjuk alatta összegyűlni a sült vajat, amelyet mint az elején írtam fenséges dolog mártogatni friss kenyérrel.

Amikor minden padlizsánt megsütöttünk, jöhetnek a paradicsomkarikák. A legjobb a nagy húsos fajtákat választani, de ilyenkor késő ősszel, már nem igen válogathatunk - bezzeg a nyáron!

A paradicsom sütés közben levet ereszt ezért ha második adagot is szeretnénk sütni, ajánlom kitörölni vagy elmosni a serpenyőt. Sütés közben ne felejtsük el megsózni  a paradicsomot.

A leglényegesebb - ne sajnáljuk a vajat!