Keleten szokás lekvárt is főzni belőle. A padlizsánnal készült ételek listája szinte végtelen, olyan sokoldalúan felhasználható. Az olajban sült padlizsánt elég rosszul tudja a gyomor megemészteni, ezért fűszerekkel, citrommal, friss gyömbérrel célszerű kiegészíteni ha ezek nem is szerepelnek a kiválasztott receptben.
A padlizsán eredendően gyümölcs, szénhidrátokat, keményítőt, fehérjét, rostanyagokat tartalmaz.
A vitaminok közül nagyobb mennyiségben C, B vitaminokat tartalmaz.
Gazdag káliumban, és kisebb mennyiségben tartalmaz foszfort, kalciumot, ként, magnéziumot, alumíniumot, vasat, jódot, rezet, és kobaltot.
Sokrétű ásványi anyag tartalmának köszönhetően a padlizsán olyan értékes táplálék, amely fenntartja a sav – bázis egyensúlyt, normalizálja a só-víz, és a koleszterin anyagcserét.
A padlizsán héj flavonoidokat tartalmaz, ez adja a különleges lila színét.
A padlizsán ugyanúgy, mint a káposzta tartalmaz tartronsavat, amely akadályozza a szénhidrátok zsírrá válási folyamatát, ezzel megelőzve az elhízást, és az érelmeszesedést.
A padlizsán normalizálja a szervezet folyadék anyagcseréjét, antibakteriális, és segíti a szívizom munkáját. Vízhajtó, és epehajtó, méregtelenítő és vérképző, ezen kívül gyulladásgátló hatású.
Különösen ajánlott érelmeszesedés, szív és érrendszeri betegségek étrendjében, a legyengült szívműködés következtében kialakult ödémák, vesebetegségek, elhízás, székrekedés, és köszvény esetében.
Terhesség alatt nem javasolt a fogyasztása, mert vetélést okozhat!
Egyik szakácskönyvből vándorol a másikba, hogy a keserű ízét megszüntessük, besózva 10-20 percet hagyjuk állni a padlizsánszeleteket. Ez a zsenge friss és a kisebb fajtájú termésre egyáltalán nem vonatkozik, ezek inkább édesek és hófehérek belül. A mostani padlizsánfajták már nem keserűek. Amikor elöregedett, túlérett a padlizsán csak akkor lesz keserű, ilyenkor viszont már jobb nem fogyasztani, a jelentős szolanin tartalma miatt.
A besózás egészen más célt szolgál, nevezetesen, hogy kivonja a nedvességet.
Lehet még megtisztítva és felszeletelve néhány percre hideg sós vízbe áztatni.
A tisztításához és a szeleteléséhez, fa vagy kerámia kést használjunk. Lehet műanyag késsel is, amennyiben szoktunk ilyet használni - ez is a padlizsán elkészítésével kapcsolatos tévhitekhez tartozik, a szakácskéssel szoktam szeletelni,különösen ha vékonyra kell szelni, és hámozóval szoktam tisztítani. A vágott felület a levegővel érintkezve oxidálódni fog rövid időn belül, függetlenül a vágószerszám anyagától.
Egy közepes padlizsánnak levágjuk a szárrészét, hosszában félbevágjuk, rombusz alakban bevágjuk a felületét, és 10 percre hideg sós vízbe tesszük.
A vizet papírtörlővel leitatjuk a vágott felületét megsózzuk, és megszórjuk keményítővel, amit kézzel egyenletesen elsimítunk rajta.
Egy serpenyőben kevés olajat, vagy vajat melegítünk és amikor forró a keményítős vágott felülettel lefelé beletesszük. Kis tűzön lassan sütjük, amíg megpuhul. Hogy ellenőrizzük a puhaságot, ahhoz nem kell szurkálni sütés közben, szépen látszik hogyan változik a héj színe, illetve ellenőrizhetjük, ujjunkkal megnyomva a tetejét - ha puha akkor már átsült. A tetejére reszelt gyömbért, vagy fokhagymát, melléje, citromot vagy zöldcitromot, és vékonyra szelt zöldségeket teszünk.
A keményítős felső réteg roppanósan kemény, belül selymesen puha állag vár ránk.
1 teáskanál világos szójaszósz, és 1 teáskanál rizsecetből kevert mártogatót ajánlok hozzá lévén ez egy Japán étel.
Sima főtt rizst, kamdicsát és sült gombát tálaltam mellette.