A szecsuáni bors, vagy japán bors, Zanthoxylum piperitum var.bungei, egy unikális aromával, és ízzel rendelkező fűszer. Enyhe erősség és citrusos savanykás íz, és egy könnyű zsibbadás a szájban. Ez utóbbi a 3 %-nyi Hydroxy-alpha sanshoolnak köszönhető.

A szecsuáni borsot egész Ázsiában termesztik és alkalmazzák a gasztronómiában és a gyógyításban. Nevével ellentétben nem a borsfélék családjába tartozik, rokonságban a rutafélékkel van. A fűszert nem a magja hanem annak vöröses. Szárítva barnás héja adja.
A japán, tibeti, nepáli , butáni és a kínai konyha közkedvelt fűszere, itt Csuan Csiao-nak, vagy Huo Csiao-nak, vagyis borsvirágnak nevezik. Igen széleskörűen alkalmazza a szecsuáni konyha innét a terjedt el az elnevezése is.

A termés belső fekete, és kemény magját eltávolítják (nem mindig tökéletesen, az ilyen terméket, melyben látjuk tele van kis fekete fényes magokkal, lehetőleg ne vásároljuk meg, mert ha ráharapunk az ételben igen kellemetlen, az átválogatása pedig eléggé időigényes)
Egészben vagy őrölt formában használjuk, és több ázsiai fűszerkeverék alkotórésze,
Az íze valóban friss borsos, a citrom és a menta íz keveredve sejteti magát ha magában elrágjuk. Érdekessége, hogy elzsibbasztja a nyelvet egy időre. Ne gondoljuk, hogy annyira, mint egy fájdalomcsillapító injekció a fogkezelésnél. Csak kellemesen finoman, amitől még nyugodtan tudunk tovább enni és beszélni is.

Csak kis mennyiségben alkalmazzuk — 1-3 gramm — mert nagy mennyiségben mérgező (mint sok más fűszer). Terhesség alatt nem ajánlatos a fogyasztása, és a szoptatás időszakában sem, mert csökkenti a tejkiválasztást.

Gyógyhatása
Segíti az emésztést és vértisztító. Elpusztítja a parazitákat, és megszünteti a hasfájást. Rövid időre megszünteti a fogfájást.

Gasztronómiai jelentősége és felhasználása
A receptekben gyakran ajánlják előbb megpirítani, amelyikben még benne van a fekete fényes mag, azt szétnyomjuk, és a magot kidobjuk. Ugyan vannak olyan fajták melynek a magját is felhasználják.

A kínai konyha egyik jellegzetes fűszerhasználati módja, hogy a szecsuáni borsot sóval együtt száraz serpenyőben átsütik. Ezt kis tálkában teszik az asztalra, és ebbe mártogatják a különböző sült húsokat (csirke, kacsa, disznó).

Többnyire a főzés végén teszik az ételbe. Gyömbérrel, és a csillagánizzsal együtt, az erős szecsuáni konyha népszerű fűszere. Amikor sokat eszünk belőle, a szájunk elzsibbad ez a „Ma la”.

A szecsuáni bors olaj formájában is használatos «Sichuan pepper oil». Nagyon népszerű ételek a forró olajban készült tészta. Közismert recept a gyömbérrel,szecsuáni borsos olajjal, barna cukorral, rizsecettel, és zöldségekkel készült tészta.

Az indonéz konyha megőrölve, csilivel keverve adja a hús és halételekhez, például a pontyhoz, és más helyi grillen készült specialitásokhoz.

A szecsuáni bors az egyik alapvető fűszere a nepáli, bhutáni, tibeti konyháknak , mivel ezeken a területeken termesztik. Az egyik himalájai jellegzetesség a momo — a hagymával, fokhagymával, és szecsuáni borssal ízesített darált jak hússal töltött félhold alakú tésztás táskák.

Úgy tartják fertőtleníti a húst amely már nem teljesen friss (nálunk csak „nem egészen friss” húst árusítanak!). Ez a tulajdonsága elveszi a belsőségek kellemetlen szagát is.

Japánban a Zanthoxylum sancho megszárított és porrá őrölt leveleit, teszik mértékkel a tésztalevesekbe. Az egész és friss leveleket a kinomet, használják a zöldségek, különösen a bambuszrügyek aromatizálására, és a levesekbe.

A szecsuáni bors az egyik összetevője a tradicionális kínai ötfűszer keveréknek, és a Shichimi togarashi, a japán hétfűszer keveréknek.