A hajdinás tönkölykenyér elsősorban a teljes kiőrlésű gabonák adta íz miatt érdemes megsütni, és csak másodsorban említeném vele kapcsolatban, hogy egészséges. A teljes kiőrlésű gabonák mértékletes, és rendszeres fogyasztása ellátja szervezetünket a számunkra szükséges ásványi, és nyomelemekkel, rostokkal. A hajdina adja ennek kenyérnek a különlegességét, egy teljesen sajátos ízvilágot. Szoktam adni üdvözlőfalatként, finom fűszeres vajjal, kitűnő savanykás levesekhez, és bármivel amivel el tudjuk képzelni a hajdina ízét. Egyedül az állati fehérjék mellé nem ajánlom , hiszem éppen a gabona-hús keveredése okozza a legtöbb, bizonyos elméletek szerint a gabonának felrótt problémát, és betegséget.

Ennek a kenyérnek az elkészítése három szakaszra bontható, és kovász elkészítésével együtt két napos törődést igényel. Az első fázist lerövidíthetjük egy órára és akkor még aznap lesz friss kenyerünk. Mielőtt itt abbahagyná az olvasást bárki, mert dolgozó ember, sok gyermeke van, már egész nap a kertben vagyok gondolatokkal, menjen csak tovább, ahol kiviláglik, hogy reggel bekeverjük a kovászt, elég este még egyszer ránézni, másnap reggel megdagasztjuk a kenyeret, amikor megkelt átdolgozzuk és megformázzuk, hagyjuk újból megkelni és megsütjük. 

Hozzávalók

150 g hajdinaliszt

250 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt (búzaliszt)

2 evőkanál (100 g) lenmag összetörve, vagy beáztatva

1 teáskanál só

1 teáskanál méz

20 g friss élesztő

2 evőkanál hidegen sajtolt olaj (nagyon finom a mogyoró, vagy dió olaj)  

300 ml víz (a kenyértészta állagától függően)

A hajdina ízéhez illő fűszerek: koriandermag, köménymag, édesköménymag, kalinji, ezekből 1-1 teáskanállal adhatunk a kenyértésztához

Első nap:

A hajdinaliszt felét leöntjük annyi forró vízzel amennyit magába szív, hozzáadjuk a mézet és egy csipetnyi sót,és simára keverjük. Olyan legyen mint egy sűrű tejföl. Egy tiszta ruhával letakarjuk, és meleg helyre tesszük másnapig. Amikor eszünkbe jut  hajdina kovászunk a nap folyamán, vagy este egyszer-kétszer megkeverhetjük.

Második nap

Fél csésze langyos vízben simára keverjük az élesztőt, egy kis lisztet rászórva, vagy belekeverve meleg helyen 
felfuttatjuk. 

A lisztek arányán változtathatunk, csak tartsuk szem előtt, hogy a hajdina gluténmentes, nincs benne sikér, ezért a keveréknek legalább a negyede maradjon a tönkölybúza.

Egy tálba szitáljuk a kétféle lisztet. A közepébe kialakítunk egy kis mélyedést, ebbe öntjük, az olajat, a felfuttatott élesztőt, a kovászt, sót, lenmagot, és a fűszereket. A víz egy részét, majd a tészta összedolgozása közben látjuk, még mennyi vizet fog felvenni, ezt fokozatosan adagoljuk hozzá. A lágyabb, több vízzel készített kenyér nedvesebb, sűrűbb állagú lesz, és nem fog annyira levegősre megkelni, mint a kevesebb vízzel készült kenyér, és mindenképpen formában sütjük.

A kenyeret jól kidolgozzuk, dagasztjuk. Eddig készíthetjük gépben a kenyértésztát, de mindenképpen a végén kézzel még egy-két percig dagasszuk. A kelesztőtál tetejét egy olajozott fóliával lefedjük, vagy lezárjuk, és atésztát a duplájára hagyjuk kelni. 

A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítjuk, átdolgozzuk, megformáljuk, és sütőlapra, vagy kivajazott formába helyezzük, és legalább 30 fokon kelesztjük. Mivel ilyenkor már bekapcsoljuk a sütőt, hogy előmelegítsük, így fölé helyezhetjük a kenyérkénket, majd 20-30 percnyi kelesztés után  200 fokos sütőben  30 percig sütjük.

Kisülve 5 percig a formában hagyjuk, majd rácsra kitéve hagyjuk kihűlni.