Már kinőttek a levelek közül a medvehagyma virágbimbói, és mint minden más hagymafélének a virágja, és a bimbói ugyanúgy ez is ehető. A virágernyője sok kis fehér virágocskából áll, melyeket felhasználhatunk egészben, vagy szétszedve. Ugyanazokat a tulajdonságokat hordozza, mint a növény levele, ízben és hasznos tápanyagokban egyaránt, csak kevésbé koncentráltan.

Beletehetjük a salátákba, felhasználhatjuk a tányérdíszítésre tálaláskor, a bimbókat eltehetjük sós lében, vagy marinálhatjuk.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy a medvehagyma a beérett magjai által is szaporodik, ezért csak annyit szedjünk belőle amennyit, valóban elfogyasztunk.

Ezúttal szeretném arra is felhívni kedves olvasóim figyelmét, hogy a nagy „medvehagymaláz” közepette a szedésekor mindig számoljunk azzal, hogy személyenként naponta 8-10 maximum 20 levél fogyasztása elegendő. A további mennyiség irritálni fogja elsősorban a gyomor nyálkahártyát, és az emésztőrendszer további szakaszait. Figyelembe véve, hogy 3-4 napig tartható el megfelelő tárolás esetén, célszerű kiszámolni mennyire lesz szükségünk, és feleslegesen ne irtsuk a medvehagymát. Ha mégis többet viszünk haza a kelleténél a legideálisabb tartósítási módja a szárítás. Száraz sötét helyen kiterítjük egy rétegben a leveleket, így megőrzi szép zöld színét. Amikor teljesen megszáradt papírzacskóba téve, vagy rögtön porrá őrölve üvegbe zárva tárolható. Amikor már nincs friss medvehagyma 1-1 teáskanállal, tehetünk belőle a levesekbe, zöldséges ételekbe, gabonakásákba. 

Tonizáló tavaszi saláta 

30g csalánlevél

20g gyermekláncfű levél,

20g illatos varjúháj (a mezei borsos varjúháj nagy mennyiségben mérgező csak fűszerezésre használjuk)

20g medvehagyma levél

10 medvehagyma virág

1 evőkanál hidegen sajtolt napraforgó olaj

50g tejföl

A hozzávalókat begyűjtjük, majd jól megmossuk, leszárítjuk, apróra vágjuk. A tejfölbe belekeverjük az olajat, és ezzel megöntözzük a salátát. Sót nem használunk hozzá.