Eddig a paleolit táplálkozás kapcsán csak előnyeiről és pozitívumairól olvashattunk, a sok gyógyult emberről, és esetről. Megvallom  szinte hihetetlen számomra ez a töretlen egyoldalú  elterjedése Magyarországon. Keresem magamban a választ, hiszen igen sokan meg  sem várva az esetleges eredményt találnak kifogást miért nem változtatnak tartósan az életmódjukon. És most itt van a mindenkinek szóló  megváltás. Szerintem elsősorban nincs két egyforma ember ezért nincs egy ideális étrend mindenki számára. Viszont biztosan vannak akiknek a paleolit táplálkozás fog megfelelni. Azt hogy évtizedek múlva ennek milyen hatása lesz még senki sem tudhatja igazán. Gondolok itt a Föld ökológiáját legjobban terhelő mezőgazdasági ágazatra az állattenyésztésre, és az eljövendő generációk öröklött egészségére. Most csak rövid távú következtetéseket lehet levonni, ennek ugyan igen komoly irodalma kerekedett néhány év alatt, és a követőinek száma is jelentős. Arról soha sincs statisztika hányan kezdenek bele valamibe, majd hagyják abba rövid időn belül az egészségük formálására választott utat.

Ez az írás nem kritika és minden tudományosságtól mentes. Az évezredes nagy rendszerekre alapul, mint a kínai gyógyító táplálkozás, és az ájurvéda,  és hogy valamennyire európai is legyen az általam tisztelt és a mezőgazdálkodásban gyakorolt antropozófia elveivel kísérve.  Az elmúlt 26 év különböző egészséges táplálkozással és gasztronómiával kapcsolatos munkám tapasztalata. Mint ilyen valószínűleg sok általánosságot, saját véleményt fog tartalmazni. Szeretném megvilágítani hogy már egy egyszerű szétválasztó étrend is rendet teremt az egészségünk háza táján.

Amikor egy táplálkozási irányzatról vagy trendről, vagy valamilyen új szabadalmaztatott módszerről van szó a legjobb az időre hagyatkozni. Vajon majd ötezer év múlva is lesznek e követői.?

Azt viszont különösen nem szeretem ha egy módszer kizárólagosságát és mindenhatóságát akarják mindenáron bizonyítani.

Vajon akik mellőzik ezentúl étrendjükből a gabonákat figyelembe vették e és figyelembe vesszük e hogy a nekünk való gabonát fogyasztjuk, azaz alkatunknak állapotunknak az évszaknak, külső hőmérsékletnek megfelelően választottuk ki, megfelelően készítettük e el, és mivel társítva fogyasztjuk el?  Tudjuk e,érdekel e bennünket, hogy a fázós embereknek a melegítő gabonafélék ajánlatosak,(basmati rizs, tönkölybúza,qinoa), egy piros arcú, a hideg italokat kedvelő, esetleg már magas vérnyomással rendelkező embernek, inkább a hűtő tulajdonságúak (köles,árpa, búza, amaránt), hogy megrágjuk e kellőképpen a gabonákat? Hiszen csak akkor tudjuk megemészteni ha kellőképpen összekeveredik a nyállal. Ha nem rágtuk meg a gabonákat a gyomorban már nem tudjuk megemészteni. Hogy a teljes gabonát fogyasztjuk- e vagy az agyonfinomított változatokat?!  Fontos e nekünk hogy vegyszermentesen termesztett gabonát együnk?

Szerintem nem létezik mindenki számára azonos diéta és, ugyanúgy nem lehet mennyiségi normákat sem felállítani. Minden ember számára megvan a saját személyre szóló étrend, a saját helyes egyensúlyi állapota, ezt kell megtanulni összeállítani függetlenül a divatos irányzatoktól. Az ilyen étrend kellemes közérzetet biztosít, elégedettek és boldogok vagyunk általa, és megelőzi a betegségeket. Mindig az idő mutatja meg egy módszer eredményességét. 
 Ha tudjuk, hogyan tegyünk magunk és családunk egészségéért, a környezetünkért, akkor valamit tettünk az emberiségért. Fejlődnünk kell minden nap!
Bármilyen fanatizmus legyen az materialista anyagi élet és a pénzközpontúság vagy akár a legjobbnak hitt módszer elvakítja az embert és ebbe a hibába esve elmehetünk az igazság mellett ami felé már olyan régóta törekszünk. Mi a feladatunk az életben? -ennek keresése és ennek megfelelni ez nem csak cél, hanem folyamat. A nyugati kultúrában az ember viszont a gyors sikerre, az azonnali jutalomra irányult, és ritkán van aki elegendő a türelemmel hagyja ezt a folyamatot természetes úton kiteljesedni. Mindenre azonnal, választ és bizonyítékot akarunk kapni abban a pillanatban. Nem viseljük el az ismeretlenséget. Ritkán találni olyan embert, aki kész becsülettel azt mondani Önmagának „Ezt Én nem tudom” vagy „Én eltévelyedtem”. Nehéz nyugodtan állni, amikor mindenki körülöttünk olyan célratörően nyüzsög. Erre viszont szükség van, ha valóban választ akarunk kapni életünk legfontosabb kérdéseire. Létezik olyan technika amely segít legyőzni a félelmet és a céltalanságot amelyek akadályok a sikeres kiegyensúlyozott élet felé.
A BÖLCSESSÉG ISMERNI A HELYES KÉRDÉST, ÉS NEM A HELYES VÁLASZ TUDÁSA.
A legjobb példa egy ősi történet modernesített változata, annak az embernek a története, aki szentnek hitte magát, akiről maga Isten gondoskodik személyesen, és nem hagyta el a házát az árvíz idején. Először autóval érkeztek a rendőrök hozzá és kérték, menjen velük veszélytelen helyre. De Ő azt felelte „Nem megyek sehová, Isten gondoskodik rólam.” Amikor a víz már elérte a második emeletet, egy mentőcsónak érkezett az ablaka alá. De mindenféle rábeszélés ellenére a „Szent” nem mozdult helyéről megismételve „Nem megyek sehová, Isten gondoskodik rólam.” Aztán a víz megemelkedett a tetőig és a mentők egy helikopterről akarták megmenteni, de akárhogyan kérlelték a makacs ember kitartott. Végül egy nagy hullám átcsapott a tető felett a vízbe sodorta hősünket és természetesen eltűnt az árban. Isten elé kerülve haragosan kiabált, Isten lábai elé  vetve magát. Én hittem benne, hogy megmentesz engem! Hogy hagyhattad, hogy megfulladjak! Miről beszélsz?- csodálkozott Isten - -Én háromszor próbáltalak megmenteni, de te visszautasítottad az autót, a csónakot, és a helikoptert, így aztán azt gondoltam meg akarsz halni.
Ha nem nyílunk meg, és nem fogadjuk be a bölcsességet amely minden dolgok lényege, elmehetünk még a csodák mellett is. Mindig van módja annak, hogy elérjük célunkat, nem feladva az eddigieket, melyekért felelősséget vállaltunk. Ahhoz, hogy egyetértésben éljünk céljainkkal, át kell értékelni prioritásainkat.
Jobb tudni, hogy éppen mire van szüksége szervezetünknek, és eszerint válasszuk ki ételünket mintsem, hagyni saját eszünknek meggyőzni önmagunkat hogy ami nekem tetszik az a szervezetem számára hasznos lesz. (lásd vércsoport diéta)
Az általunk keresett élelem típusa fejlettségi szintünket tükrözi. Hogy egy ember milyen ételt fogyaszt, a tudatosságának fokát mutatja.
Az evés az első kölcsönhatásunk környezetünkkel. Ha ez nem alapszik szereteten és könyörületességen, akkor minden más tevékenységünk szenvedéshez kötött.
Az ájurvéda minden gyógyító kezelés alapjaként a helyes étrendet helyezi előtérbe. Az élelem az orvosság első és legfontosabb formája. Helyes élelem nélkül semmilyen más gyógyító körülmény nem lehet hatékony. A tiszta táplálék és étrend fontosnak tartja a természetes élelmet, a természettel harmóniában, jó talajon növekedett, természetesen érlelt, helyes módon és a szeretetteljes hozzáállással főzött élelmet. Az ilyen étel életenergiát hordoz és tudatosságot.
Gyakran halljuk ezt a mondást Mi azok vagyunk, amit eszünk, vagy amit eszünk azzá válunk. Az étel, valóban hatással van érzelmeinkre, és hajlamos mind fizikai, mind pszichikai elváltozásokat okozni. Pontosan ugyanúgy, ahogyan negatív érzelmeink képesek felborítani emésztésünket, a rossz emésztés képes negatív hatást gyakorolni érzelmi állapotunkra.
Figyelembe kell venni a lelki tulajdonságait annak az ételnek, amit elfogyasztunk. Javít-e pszichikai állapotunkon, nyugalmat nyújt számunkra, vagy éppen ellenkezőleg, felkavarja. Éppen ezen okból a hús bármennyire is tápláló nem lehet megnyugtató táplálék, magában hordozza az állat leölés előtti halálfélelmét, erőszakot, bomlást. Belőle erednek olyan negatív érzelmek, mint a félelem, és harag.
Legnagyobb jelentősége annak van, hogy az étel, amelyet magunkhoz veszünk, milyen. Harmóniában van e a mi természetünkkel?
Ezen kívül figyelembe kell venni
• az élelmiszerek összhangját
• az elkészítés módját
• az ételfogyasztás időpontjait, gyakoriságát, helyét, és mennyiségét
• érzelmi állapotunk milyenségét
Még a helyesen elkészített étel is, ha rossz hangulatban fogyasztjuk betegséget okozhat.
Fontos tényező az ételt elkészítő ember hangulata. Az ételt jóindulattal és igyekezettel kell készíteni.
A helyes étrend magába foglalja az élelmiszer minőséget is. Kultúránkban általában alacsony az élelmiszerek minősége, ahogy azt legtöbbünk tudja is.
Élelmünk tömegtermelés eredménye, kevés gonddal figyelemmel, és bizonyára kevés szeretettel, tudatossággal, tömegesen készített és fogyasztott étel.
A szegényes élelemminőség a rossz talajokkal, műtrágyával kezdődik, és a termesztés során alkalmazott rovar és gyomirtókkal folytatódik, melyek hosszú távú hatása még korántsem ismert.
Ezt a szegényes élelemminőséget súlyosbítja a korai szedés, mesterséges érlelés, a hosszú szállítás és hűtés, ami még azt a kevés megmaradt életerőt is kipusztítja a növényből.
Mindezek tetejére jön a modern élelmiszer-feldolgozás, ami magába foglalja a besugárzást, a fagyasztást, és a konzerválást, adalékanyagokkal és tartósítószerekkel.
És mintha ez még nem lenne elég, főzési eljárásaink mikrohullámú sütőkről, túlfőzésről, és az olajok, cukor, só és paprika túlzott használatáról szólnak.
Az eredmény pedig az, hogy nem annyira mi esszük meg az élelmünket, hanem inkább a mérgek táptalajáról, semmint a táplálékról gondoskodva, az fogyaszt el bennünket.
De akármilyen rossz is ez a felvázolt helyzet, valószínűleg tovább fog rosszabbodni. A genetikai tervezés baktériumokból, vírusokból, más növényekből és állatokból hozzáad géneket az élelmiszernövényeinkhez. Hal és sertésgéneket adnak a paradicsomhoz, a szójababban baktérium, és virággének vannak. Az ilyen változtatások fő oka, hogy jobbá, tartósabbá tegyék az élelmet, vagy a gyom és rovarirtó szerekkel szembeni ellenállásukat növeljék.
Ez a modern élelmiszerekkel kapcsolatos dilemma mindannyinkat arra kényszerít, hogy étrendünket illetően egyre tudatosabbá váljunk. Meg kell tanulnunk saját élelmünk termesztését, támogassuk a helyi és biokertészeteket, és politikai aktivitásunkat a környezetre vonatkozó ügyekben bontakoztassuk ki.
AZ ÉLELEM AZ ÉLET SZENT GYÖKERE. Ha kiegyezünk a jelenlegi állapotokkal, akkor csak saját tulajdon egészségünket és boldogságunkat veszélyeztetjük! 
Habár egy jó szakács szinte bármilyen élelmiszer minőségét megjavíthatja az elfogyasztott étel végső hatása elfogyasztójának emésztőrendszerétől függ. A joghurt például bizonyos embereknek kifejezetten nem ajánlott de fontos melyik napszakban és évszakban fogyasztjuk, mert emésztetlen maradhat és ezért inkább méregként fog hatni mintsem táplálékként.

A túl sok rossz minőségű vörös hús fogyasztása erőszakosságot és túlérzékenységet idéz elő, arachidonsav tartalma a szervezetben a prosztaglandin nevű hormont állítja elő, ennek többlete gyulladásokat, agresszivitást, okoz. Itt is fontosnak tartom megjegyezni hogy a nem megfelelően választott gabonaétel szintén okozhat agresszivitást, például, ha az amúgy is hiperaktív gyereknek sokszor adunk hajdinát. Szintén lényeges hogy a gyermek első két évben kerüljük nyálkaképző gabonaételeket, ezzel megelőzhető a későbbi allergia kialakulása.

Mintegy aláhúzva az eddigieket idéznék az antropozófia táplálkozástanából, néhány ide vonatkozó gondolatot.

Bármennyire is helyes a vegetáriánus életvitel, úgy minden a fanatizmus irányába tett lépés kárt okoz. Amit a vegetáriánus étkezés leginkább hozhat, az annak felismerése, hogy az ember egészséges testi és szellemi fejlődéséhez szükséges egy belátás, amely a természet és az ember időszerű, a szellemnek megfelelő megismeréséből fakad.

 Minden embernek magának kell  tudnia, mire vállalkozhat az emésztésnél. Ugyanakkor nem szabad a személyiségerőkről értékítéletet mondani, ha ezek az erők nincsenek abban a helyzetben, hogy a növényi táplálékot meg tudják emészteni.